A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Vörös Boldizsár: Kommunikáció a válságban - válság a kommunikációban? „Oroszpánik” Budapesten az őszirózsás forradalom idején
volt az egész, lehet, hogy az orosz foglyok tegnap déli békés gyűlése izgatta fel az amúgy is túlhevített fantáziákat, de az is lehet, hogy azok köréből indult ki ez a hír, akik ellenségei az új Magyarországnak, az újonnan alakuló rendnek.”12 A pánik keletkezését ábrázolva a Világ november 2-ai számának szerzője azt írta, hogy az előző napok eseményei után már lecsillapodott budapesti embereket november 1-jén újból felizgatta a Károlyi meggyilkolásáról szóló álhír és bár az illetékesek ezt hamarosan megcáfolták, nyugtatták a tömeget, az oroszok támadásával kapcsolatos, ekkor forgalomba kerülő hamis információ terjedésénél „a már különben is felizgatott embereken vad pánik vett erőt”.13 E szerint az egyik álhír, amelynek valótlanságát viszonylag könnyen be lehetett bizonyítani, voltaképpen hozzájárult a másik, sokkal nehezebben cáfolható hamis hír hatásához. A Világ e szövege bemutatta azt a jelenséget is, hogy a hivatalos szervek intézkedései a válsághelyzet leküzdésére, átmenetileg elmélyíthetik azt: „A pánikot különösen az fokozta, hogy katonai autók járták be a várost és mindenfelől a rendőr-főkapitányságra szállították be a katonákat, azzal, hogy ott majd felfegyverzik őket és viszik az oroszok ellen.”14 A korabeli újságok cikkírói nemcsak a pánik okait igyekeztek bemutatni, hanem számos javaslatot is megfogalmaztak az efféle krízisek elkerülése érdekében. A Világ cikke például azt hangsúlyozta, hogy nem szabad hitelt adni a különféle, bizonytalan információknak: „Arra kérjük Budapest népét, viselkedjék a forradalmi időkhöz méltó komolysággal és higgadtsággal és ne üljenek fel minden kósza hírnek”.15 Több írás azt sürgette, hogy az illetékesek járjanak el az álhírek terjesztőivel szemben. A Magyarország november 3-ai számának cikke szerint „A rémhírek terjesztői ellen rendszabályokat kell hozni, kemény és szigorú büntetéssel kell elvenni a kedvüket a rémhírek könnyelmű terjesztésétől.”16 Az Alkotmány idézett szövege azt indítványozta, hogy „Az ilyen bűnös hírterjesztések esetét szigorú nyomozás és vizsgálat tárgyává kell tenni”;17 a Népszaváé pedig ezt: „A rémhírek terjesztőit le kell fülelni és át kell adni a rendőrhatóságoknak.”18 Maga Szentkirályi Béla rendőrfőkapitány-helyettes pedig a Pesti Hírlap munkatársának adott nyilatkozatában az esetet felhasználva azzal igyekezett megakadályozni az álhírek terjedését és a hasonló pánikok kialakulását, egyben megnyugtatni a budapestieket, hogy azt hangsúlyozta: elegendő fegyveres erő áll az illetékesek rendelkezésére a legkülönfélébb veszélyek elhárításához: „A közönség, amelyet nem lehet eléggé kérni, hogy ne adjon hitelt minden szóbeszédnek, láthatja ebből az esetből, hogy föl vagyunk készülve alaposan minden baj ellen. A megállapodások értelmében szabadon rendelkezhetünk a hozzánk vezényelt igen erős létszámú [így!] katonai készenléttel, segítségünkre van azonkívül a csendőrség, a katonai rendőrség és a most szerve578 VÖRÖS BOLDIZSÁR 12 Az Est 1918. november 3. 6. Az orosz foglyok gyűléséről 1. pl. Magyarország 1918. november 2. 5. 13 Világ 1918. november 2. 6. 14 Világ 1918. november 2. 6. L. még: Magyar L.\ Forradalom i. m. 62. 15 Világ 1918. november 2. 7. 16 Magyarország 1918. november 3. 12. 17 Alkotmány 1918. november 3. 11. 18 Népszava 1918. november 2. 7.
