A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Székely Gábor: A brit, a francia, a német és a szovjet diplomácia a II. világháború előestéjén

DIPLOMÁCIA A II. VILÁGHÁBORÚ ELOESTEJEN 555 bejelentésre, hogy ebben a kérdésben a brit kormánnyal azonos állásponton van.”24 Nem elhanyagolható, hogy a beszédek közben érkezett egy határozott fi­gyelmeztetés Londonnak, mégpedig Washingtonból. A helyzetet ugyanis már 1938 nyarától jelentősen bonyolította, hogy az Egyesült Államok csak a színfalak mögött, és Roosevelt közvetlen környezetéből érzékeltette véleményét az európai történésekről, illetve volt tartózkodó Japánnal szemben. Lényegében a kivárás pozíciójára korlátozta diplomáciáját, figyelmét aggodalmasan a csendes-óceáni térségre összpontosítva. Az európai konfliktusok nem hogy felelősségvállalásra sarkallták volna az amerikai diplomáciát, de éppen a kívülmaradás híveit erősí­tették, különösen a szenátusban. Ez utóbbi kurzust támogatta az USA londoni követe, Kennedy is. Változást érzékeltetett ugyanakkor Roosevelt 1939. március 16-án, a prágai bevonulás másnapján küldött kemény hangú dokumentuma. Eb­ben Roosevelt egyértelműen közölte, hogy az Egyesült Államok a továbbiakban nem támogatja az apeacement politikát, határozottabb hangot követelt a német agresszió ellen: „az elnök jelezte a briteknek, hogy amennyiben folytatják a mün­cheni politikát (Munich policy), úgy nem számíthatnak erkölcsi vagy anyagi tá­mogatásra, beleértve a repülőgépek eladását.”25 Néhány nap múlva pedig a né­met ügyvivő, Hans Thomsen vehette át Washingtonban az Egyesült Államok kormányának jegyzékét (Note), amelyben elutasítják a Cseh-Morva Protektorá­tus elismerését.26 Roosevelt 1939 tavaszától azonban megtalálta a lehetőséget arra, hogy ki­emelt támogatásban részesítse Nagy Britanniát és Franciaországot, igaz, nem ingyen, hanem a „cash-and-carry” alapon.27 Roosevelt valószínűleg tisztában volt azzal is, hogy a brit politika elhibázott, ezt jelzi mindenesetre titkos utakon folyó levelezése az akkor még pártján belüli ellenzékben levő Churchillel. Churchill már korábban is világosan látta, hogy Hitlert, ha valami vissza­tarthatja a háborútól, az csak egy minden korábbinál szélesebb szövetségi rend­szer lehet - felelősségvállalás, amelyben részt vesz Nagy Britannia, Franciaor­szág és a Szovjetunió, valamint a háttérben már az Amerikai Egyesült Államok is. Nevezetes „A szabadság és a béke védelme (A fények kihunynak)”, az USA- ban és Angliában rádióban sugárzott beszédében 1938. október 16-án a követke­24 Uo. „In the event of any action which clearly threatened Polish independence and which the Polish Government accordingly considered it vital to resist with their national forces, His Majesty’s Government would feel themselves bound at once to lend the Polish Government all support in their power. They have given the Polish Government an assurance to this effect. I may add that the French Government have authorized me to make it plain that they stand in the same position in this matter.” 25 A később nagy visszhangot kiváltó dokumentumot idézte Drew Pearson és Robert S. Allen a Wa­shington Times-Herald-ban ( 1939. április 14. 16.) megjelent, „Washington Daily Meny-Go-Round” (Wa­shington napi körhinta) címmel. 26 Documents, Vol. IV 481. A jegyzék keltezése március 20., aláírója Sumner Welles, Roosevelt bizalmasa, külügyminiszter helyettes (Acting Secretary of State) volt. 27 Roosevelt hozzájárult, hogy engedélyezzék az amerikai légierő gépeinek exportját a franciák­nak, az eljárás azonban elhúzódott, végül 1940-ben már a britek kapták meg a gépeket, szintén nem ingyen. Mint Churchill mondta: hét bőrt húztak le rólunk... William Keylor: France and the Illusion of American support. 1919-1940. In: The French Defeat of 1940. Reassessments. Ed. Joel Blatt. Berghahn Books. 1998. 234.

Next

/
Thumbnails
Contents