A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Székely Gábor: A brit, a francia, a német és a szovjet diplomácia a II. világháború előestéjén

556

SZÉKELY GÁBOR

zőket mondta a Müncheni egyezmény, Csehszlovákia brit-francia közreműködéssel történt német megcsonkításakor: „Néhány hónappal ezelőtt fejtettem ki meggyőződésemet, ha áprilisban, májusban vagy júniusban Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország együttesen kinyilvánítja, hogy fellépnek a náci Németország ellen, amennyiben Hitler nem provokált támadást intéz egy kis állam ellen, és amennyiben Lengyelországot, Jugoszláviát és Romániát felkérik, hogy idejében csatlakozzanak a béke megvédésére szövetkezett erőkkel, akkor, gondolom, a német diktátort e hatalmas erővel való konfrontáció visszarettentette volna céljától.”28 Erre azonban ekkor nem került sor, s az okok a nemzetközi kapcsolatok rendszerében voltak fellelhetőek, amelyek 1939 tavaszán már, úgy tűnt, kedvezőbbek lettek.

Chamberlain második alsóházban tartott beszédét befolyásolta továbbá Edouard Daladier két nappal korábban tartott rádión sugárzott és Angliában is kedvező fogadtatásra talált beszédének radikális hangvétele. Ebben a francia miniszterelnök sejtette, hogy már Münchenben sem volt meggyőződve Hitler őszinteségéről, s nemzeti összefogást hirdetett. „Mit akar Franciaország? Békét szabad emberek számára. Morálisan erős Franciaországot? Ez az anyagi és erkölcsi egység, amely ismét megvalósul a veszély órájában.”29 A beszédet a sajtó Franciaországban és Angliában egyaránt úgy értékelte, mint a közhangulat előkészítését a jövendő háborúra. A brit-francia szorosabb együttműködés hangsúlyozásánál azonban Daladier nem lépett tovább. Rá is jellemző volt, amit Leon Blum, a volt szocialista miniszterelnök mondott az angoloknak szólva, hogy az otthoniak is értsék: a brit kormány „túl keveset tett, és túl későn” a náci fenyegetés ellen.30

London, Moszkva, Párizs

A brit diplomácia fordulását jelentette, hogy a külügyeket továbbra is a kezében tartó Chamberlain március 18-án intézett kérdést a Szovjetunióhoz, hogy egy lehetséges Románia és Lengyelország elleni támadás esetén mit tennének. Már másnap, március 19-én megérkezett a válasz, amelyben a szovjet kormány hatalmi konferenciára tett javaslatot. Ennek értelmében a német agressziótól közvetlenül fenyegetett országok, Nagy-Britannia, Franciaország, Románia, Lengyelország, Törökország és a Szovjetunió elemeznék a helyzetet és a lehetséges teendőket.31 Ekkor viszont a britek visszaléptek, éppúgy, mint a korábbi négyhatalmi nyilatkozatuktól is, amelyben Anglia, Franciaország, Szovjetunió és Lengyelország nyilatkozott volna közösen az agresszió ellen.32

28 Winston Churchill: Into Battle. London, Cassell, 1941. 83. Megtalálható a Churchill beszédeit közlő honlapon: http://www.winstonchurchill.org/leam/speeches/speeches-of-winston-churchill/524-the- defence-of-freedom-and-peace ( Letöltés ideje: 2011.november 21.)

29 „Ce que veut France?” (Mit akar Franciaország?). Daniel Hucker. Public opinion and the end of the appeasement in Britain and France. 2011. Ashgate Pub. Co. Farnham, Burlington. 136-137.

30 Uo. 144.

31 A diplomáciai levelezést lásd Documents, Vol. IV 361., 372., 385.

32 A javaslatok és visszalépések értékelése a későbbi fejlemények ismeretében váltak élessé, s a Molotov-Ribbentrop paktum 80. évfordulóján felborította az eredetileg a különféle nézetek ismertetése, illetve a megbékélő tisztázás reményében rendezett ülésszakot is. Erről 1. Mitrouits Miklós-. Egy