A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Székely Gábor: A brit, a francia, a német és a szovjet diplomácia a II. világháború előestéjén
554 SZÉKELY GABOR ezáltal vélte háttérbe szorítani külügyminiszterét, az ilyen tárgyalásokon - véleménye szerint - csak hiányos ismereteit nyilvánvalóvá tevő Ribbentropot. A fokozott német érdeklődést fejezte ki az 1939. január 12-én tartott újévi fogadás, ahol Hitler, a korábbiakkal ellentétben, megkülönböztetett figyelmet szentelt a szovjet követnek. A tárgyalások előkészítésében törést jelentett Csehszlovákia felbomlasztása és a németek bevonulása Prágába, 1939. március 15-én. Ettől az időponttól kezdve figyelhető meg párhuzamosság, illetve ellentétes irányú diplomáciai mozgás a francia-brit-szovjet, illetve a német-szovjet kapcsolatokban, diplomáciai tárgyalásokban. London, Washington, Párizs, Berlin A prágai bevonulást követően a nemzetközi diplomácia figyelme London felé irányult. Chamberlain három nyilatkozatot tett: március 15-én az alsóházban, március 17-én Birminghamben, majd március 31-én ismét az alsóházban. Az első beszéd nem volt más, mint a brit-francia müncheni felelősségvállalás elmaradásának a magyarázata. A szlovák állam előző napi elszakadására utalva bejelentette: „Ezzel a nyilatkozattal az az állam, amelynek határait készek voltunk garantálni, belső szakadás által vetett véget önmagának, ennélfogva Őfelsége kormánya ezt a kötelezettséget nem tekintheti többé érvényesnek.”22 Ez a nyilatkozat München folytatását jelentette. Már kommentálva Hitler bevonulását Prágába, miszerint Münchenben még Hitler azt mondta, illetve ígérte, hogy „Ez az utolsó területi igény, amelyet Európában támasztok.” és „Nem akarunk még több csehet.”, majd kérdéseket tett fel: „Vajon ez lenne az utolsó támadás egy kis állam ellen, vagy továbbiak is következnek? Valójában nem a világuralom erőszakos megszerzése irányába tett lépés ez?”23 A harmadik beszédben, március 31-én, már komolyabb vállalás hangzott el: a ház tudomására kell hoznom, hogy... az esetben, ha Lengyelország függetlenségét kifejezetten veszélyeztető cselekedet történne, amellyel szemben ezért a lengyel kormány létfontosságúnak tartja a fegyveres ellenállást, Őfelsége kormánya kötelességének tartaná, hogy minden rendelkezésére álló erővel haladéktalanul segítséget nyújtson a lengyel kormánynak..., a francia kormány felhatalmazott arra a 22 Speech of 15 March 1939, on continuing appeasement. Parliamentary Debates. House of Commons, 5th ser., vol. 345, cols. 438-440. 23 A beszéd szövege megtalálható http://www.johndclare.net/RoadtoWWII5_Chamberlain- speech.htm . (Letöltés ideje: 2011. december 22.) Nem kevésbé érdekes az - ismereteim szerint az irodalomban eddig nem idézett - utalás, amely már a Szovjetuniót is említi: „Valóban nem kell, hogy mentegetőzzem a múlt évi Németországban tett látogatásaim miatt. Miféle más alternatíva lehetett volna? ( for what was the alternative?) Nekünk nem volt lehetőségünk arra, hogy megmentsük Csehszlovákiát az inváziótól és a rombolástól (possibly have saved Czecho-Slovakia from invasion and destruction), és ilyen nem állt rendelkezésére sem Franciaországnak, és nem állt rendelkezésére Oroszországnak sem. Még ha ezt követően Németországot akciójáért háborúval is büntettük volna meg, amelyben valamennyi résztvevő borzalmas veszteségeket szenvedett volna el, s amely háborút végül, ha meg is nyertük volna, akkor sem lettünk volna képesek, hogy Csehszlovákiát helyreállítsuk azokkal a határokkal, amelyeket a Versailles-i Szerződés biztosított a számára (never could we have reconstructed Czecho-Slovakia as she was framed by the Treaty of Versailles.)” Uo.
