A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - I. - R. Várkonyi Ágnes: „Örökül a jövő nemzedékeknek”. (A folyamatosságról a magyar történetírásban)

A FOLYAMATOSSÁGRÓL A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSBAN 53 Nehéz megállapítani, hogy mikor és hogyan ébredt fel benne az ipar- és a kereskedelemtörténeti érdeklődés. Az egyetemen Gyulai Pál előadásait hallgat­ta, mesterének pedig Salamon Ferencet választotta.43 „Úgy tanultuk mi Sala­montól a történelmet - emlékezett vissza az orvosi és matematikai tanulmá­nyok után történetírói pályára lépő professzora előadásaira -, hogy nem a neve­ken nyargalva, hanem mindenben a szellemet, az értelmet, az emberiség fejlő­désének, haladásának törvényeit, a logikát, az ő kedvelt kifejezésével ’a dolgok természetét’, ’az igazságot keresve’ ismerhetjük meg a múltat.”44 Három éven át Szádeczky is Bécsben az Institut für österreichische Geschichtsforsungban kapott módszerbeli felkészítést a történetkutatói pályára. Történetírói habitu­sát leginkább a bécsi és az erdélyi történész műhelyek formálták. Másodfokú nagybátyja, Károlyi Árpád45 úgy irányította történeti érdeklődését, hogy nem zárkózott csupán a történettudomány sáncai közé, a múlt egészéről kívánt átte­kintést nyerni. Az 1900. évi párizsi világkiállításra ő állította össze és vitte ki az erdélyi műkincsek anyagát, majd Marczali Henrik és Angyal Dávid társaságá­ban vett részt, mint harmadik magyar a nemzetközi történész kongresszuson Londonban.46 Gazdaságtörténeti érdeklődésének kezdetét fiatalkori lengyelországi útjá­hoz kötötte, és az 1880-as évek munkáiból kapott további ösztönzéseket. Konk­rét témájára pedig figyelmét a magyarországi történeti források elveszésének és előkerülésének még ma is gyakori esetéhez képest ugyancsak különleges pél­dája irányította. Annakidején II. József rendeletéből összeszedték a magyaror­szági céhleveleket, s miután nem nyúlt hozzá senki, a nevezetes forrásegyüttes Bécsben, a régi kancellária épületében egy kamrában behányva érintetlenül élt túl fél évszázadot, s vészelte át 1848/49-et. Nyomára akadva Wenzel Gusztáv professzor 1850-ben kérte Bach minisztert, adja ki a bécsi fogságból a felbecsül­hetetlen értékű forrásanyagot. Nem kapta meg. Feltehetően a forradalom és a szabadságharc rejtett dokumentumaiként őrizték. Végre a kiegyezés után ha­zakerültek a bujdosó céhlevelek. A több mint ezer darabot megosztva az Egye­temi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárra kapta meg. A fiatal, harminc éves Szádeczky Lajos „A céhek történelméből Magyarországon” cím­mel tartotta meg székfoglalóját 1889-ben a Magyar Tudományos Akadémián.47 A további, mintegy két évtizedes munka után elkészült Iparfejlődés és a czéhek története Magyatországon Okirattárai 1307-1848. Czéhek lajstroma, a czéhirodalom és az ipartörténeti könyvészet című két kötetes munka báró 43 Két jegyzete tanúsítja: Gyulai Pál: Petőfi /Sándor/ költészete. Jegyzet - előadása után. Készí­tette: Sz/ádeczky/ L/ajos/. Bp. 1878. ny. n. 168. /Soksz./ Gyulai Pál: A XVII. század magyar epikusai, c. előadása után írta Szádeczky Lajos. Bp. 1878. ny. n. 56. /Soksz./. 44 Salamon Ferencz emlékezete. Klny. Erdélyi Irodalmi Társaság V-ik évfolyamából. Kolozsvár, 1893. 16. 45 Kis Domokos: A Szádecky család. Kézirat. 46 Magyar tudósok Londonban. Világ 1913. 90. sz. ápr. 16. /Hír./ 15. 47 Szádeczky Lajos: A czéhek története Magyarországon. Székfoglaló értekezés, [és a czéhek lajstromai Bp. 1889. Akadémia, 152. (Értekezések a történelmi tudományok köréből. XIV 7.) A czéhek története Magyarországon. Bp. 1889. Magyar Tud. Akad. Athenaeum 1890. 152. Vö: A czéhek története Magyarországon. [Székfoglaló értekezés.] Akadémiai Értesítő. 1890. 139-143.

Next

/
Thumbnails
Contents