A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - I. - R. Várkonyi Ágnes: „Örökül a jövő nemzedékeknek”. (A folyamatosságról a magyar történetírásban)
54 VARKONYI AGNES Kornfeld Móric bankár, az Országos Ipaegyesület elnöke mecénási támogatásával jelenhetett meg az Országos Iparegyesület báró Kornfeld Zsigmond könyvtára VI köteteként, az Országos Iparegyesület adta ki. Jelentősége, hogy nem egyetlen korszakkal, vagy részlettel foglalkozik. Hatszáz éven át folyamatosan kíséri végig a céhek életét, keletkezésüktől, virágzásukon és hanyatlásukon át a modern ipar kialakulásáig, amikor a céhrendszer végleg idejét múlttá válik és az 1872. évi ipartörvénnyel végleg megszűnik. A könyv gondolati vonalvezetése változatos dokumentumokra épül. Céhszabályok, rendtartások, jegyzőkönyvek, kiváltságlevelek, periratok, inasok, legények minősítő levelei, fejedelmi rendeletek, testamentumok segítségével a céhek történetét mélyen beágyazza a társadalomtörténetbe és az ország gazdasági és politikai életébe. Kialakulásukat eleve a városok keletkezésével és fejlődésével kapcsolja össze, s megállapítja: „a vármegye nemesi intézmény volt, az ipar polgári foglalkozás.”48 Kifejti, hogy a városok mindvégig foglalkoztak az iparügyekkel, s némi egyoldalúsággal a vármegyéket elmarasztalja, hogy nem törődtek az iparűzéssel mindaddig, amíg azt az országgyűlés feladatukká nem tette. Számba veszi a könyv az országgyűlési törvényeket, és részletesen ismerteti az uralkodók döntéseit. Forrásait főleg az Erdélyi Fejedelemségből vette, de bőven ír a magyar Királyságról is. Megállapítja, hogy az „Anjouk alatt az ipar nemzetgazdasági jelentőséget nyert”. Zsigmond és Mátyás királyok korát meghatározónak látja. Hangsúlyozza, hogy Bethlen Gábor idejében a céhes ipar fejlődését különösen ösztönözte az ország nyitott valláspolitikája, és az, hogy befogadták az üldözött anabaptistákat. Lényegre látóan emeli ki a kora újkori merkantilista politikát, bár megnevezésével még adós marad. Viszont vázolja a kereskedelem jelentőségét és hangsúlyozza, hogy az állami monopóliumok ellenében az ország iparűző és kereskedő rétegei ragaszkodnak az áruértékesítés szabadságához. Ismerteti a céhek változó követelményeit a minőség és megélhetési egyensúly érdekében, és szépítés nélkül jellemzi a XVIII. századi változásokat, s amint eluralkodnak a belső ellentétek és a konkurenciák. Következetesen érvényesíti nézetét, hogy a céhek működése a középkorban és a kora újkor évszázadaiban az általános ipar- fejlődés fő vonulatát alkotta, s ahogy feltűnik, majd fejlődik az újkori ipar, a céhek úgy vesztik el jelentőségüket és létjogosultságukat. A Ipartörténet írója találékonyan alkalmazza a pozitivisták által szorgalmazott összehasonlító módszert. A magyarországi fejleményeket összeveti az európai fejlődéssel és egy évszázadon át követi az árak alakulását. Megállapítása az 1571 és 1687 közötti időben a szakaszonként megállapított 100%-os áremelkedésről még differenciálatlan, de így is a kora újkor egyik kulcsfontosságú kérdésére hívta fel a figyelmet.49 Ismerteti a céhek belső életét, a családi viszonyokat, és az egész rendszer mentálhigiéniai értékeit. Kiemeli a céhek szociális gondoskodását, ahogy az özvegyek, árvák, szegények ellátását megszervezték, és törődtek az ifjúság nevelésével. Nagy gondot fordít a mesterség elsajátításához megkövetelt külföldi tapasztalatok megszerzésére. A kolozsvári szabók például hat évi vándorlást szabtak ki. 48 Szádeczky L. \ Ipartörténet i. m. 139. 49 Uo.
