A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Somogyi Éva: A nyugdíj. (Az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztériumaiban szolgáló magyar tisztviselők nyugdíja)

516

SOMOGYI ÉVA

tött díjazás és öregkori ellátás,3 (mégpedig jóval a társadalombiztosításon alapuló nyugdíjrendszer előtt.) A Habsburg Monarchia felső bürokráciája esetében ennek a folyamatnak ismeretesen sajátos jelentősége volt. A magas állami hivatalokat, különösen a diplomáciában és a külügyminisztériumban eredetileg (tehát a 18. századtól tulajdonképpen a 19. század már polgárinak nevezhető korszakában, egészen a dualizmus kezdeti időszakáig) nem szakképzett bürokraták töltötték be, hanem a posztra alkalmasnak tartott előkelőségek, (arisztokraták), akik a magas állást (főként diplomáciai megbízatásokat) kezdetben nem is kenyérkeresetképpen, azaz a fizetségért vállalták; és rendszerint saját vagyonukat is felhasználták hivataluk (a hivatali reprezentáció) céljaira. A Monarchia felső bürokráciája esetében a ranghoz kötött fizetés és nyugdíj a bürokrácia társadalmi átalakulásának, a lassan meginduló polgárosodásnak sajátos és fontos feltétele és egyben kísérő jelensége. De hangsúlyozni kell, hogy a polgárosodás folyamatának csupán elindulásáról van szó; mert a diplomáciai szolgálatban az arisztokrácia valójában a Monarchia felbomlásáig meghatározó szerepet játszott.4

A hivatalnok nyugdíja, az özvegyek és árvák ellátása

Lényegében a közös intézmények létrejöttével egyidőben, már 1868 elején felmerül a „közös tisztviselők” nyugdíjának ügye. A vita valójában arról a nagyon is gyakorlati kérdésről szólt, hogy melyik birodalomfél milyen arányban járuljon hozzá a korábban központi hatóságoknál szolgált tisztviselők nyugdíjához. Ősszel a két pénzügyminiszter, Rudolf Brestel és Lónyay Menyhért tárgyalt egymással és lényegében abban egyezett meg, hogy a közös költségvetésbe azok nyugdíja iktatandó (tehát azt kell a quota arányában fedezni), „kik olyan szakmákban szolgáltak, melyeket a 67. évi te. utólagosan közösnek ismert el.”5 Az általános rendezésre 1870-ben került sor, amikor hivatkozva a Reichsrat- delegáció sürgető határozatára, császári rendelettel szabályozták a közös tisztviselők nyugdíját, hangsúlyozva, hogy az intézkedés provizórikus, amit majd végleges és törvényes rendelkezés fog követni.6 A nyugdíjat az utolsó fizetés alapján szabták meg, mégpedig úgy, hogy tízéves szolgálat után az illetmény 1/3-a, tizenöt év után 3/8-a illette meg a tisztviselőt, majd minden ledolgozott

3 Max Weber: Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai 2/3. A gazdaság, a társadalmi rend és a társadalmi hatalom formái (Az uralom szociológiája I.) (Bp., 1996.) 96-97.

4 A kérdésről részletesen: Somogyi Éva: Hagyomány és átalakulás. Állam és bürokrácia a dualista Habsburg Monarchiában. (Bp., 2006.) 142-149; Hannes Steckt: Der erbländische Adel. In: Helmut Rumpler - Peter Urbanitsch (Hg.) Die Habsburgermonarchie 1848-1918, Bd. IX: Soziale Strukturen (Wien 2010.) 951-2013, itt: 985-988.

5 Tehát például a Kabinettiroda nyugdíjköltségeit fele-fele arányban osztják meg. A magyar minisztertanács a közös nyugdíjakról: 1868. január 16 . Nr. 2/1868; 1868. október 6. Nr. 41/1868; 1868. november 12. Nr. 50/1868; 1868. november 26. Nr. 54/1868. Magyar Országos Levéltár (MOL) K-27.

6 Verordnung Sr. k.u.k. Apostolische Majestät, womit die Pensions- und Versorgungs-Ansprüche der bei den gemeinsamen Civilbehörden und Aemtern angestellten Beamten und Diener, deren Witwen und Waisen provisorisch geregelt werden. Haus-, Hof - und Staatsarchiv Wien, (HHStA.,) Administrative Registratur (AR.) Fach 4, Karton 413. Nem kevéssé jellemző, hogy a rendelkezés jogi előzményeként egy 1765. és egy 1834. évi előírásra hivatkozik. (L. 1870. évi IX. te.)