A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Pritz Pál: Emlékirat és napló, avagy emlékirat a naplóban
512 PRITZ PAL mukra a földosztás hozott volna döntő változást. A birtok államosítása, s annak élén az addigi tulajdonos vezetőként történő szemlélése nem jelentett különösebb élményt. A család másik birtokán, apósánál Nográdkövesden még ennyi sem történt. A szigorú és tetterős idős úrtól - Barcza szerint - féltek.43 Ebben nem vagyunk annyira biztosak, ám akárhogy is történt, a terror elkerülte a családot. Politikai gyilkosságokról - emlékszik vissza - „csak keveset” hallottak, „úgy tűnt, hogy az új urak először a rablásra figyeltek”, nyolc millió magyar(!) került „néhány ezer zsidó”44 igája és terrorja alá. A proletárállam leírása egyhangúan ilyen színekben tobzódik. Tollát annyira az indulat vezeti, hogy Kun Béla tisztsége dolgában is vét: először az állítja, hogy ő lett volna az államfő, később ellenben már pontosan megjelöli külügyi népbiztosi tisztét. Elbeszélésének az a lényege, hogy beismeri: csak hírek és hallomások alapján ír.45 * A román megszállás első heteiről is hallomások (valamint későbbi olvasmányai) alapján ír Barcza György, de szeptemberben két hétre Budapestre érkezett. A két visszaemlékezés nem jelentéktelen eltérésekkel hasonlít egymásra. A második világháború utáni igen szűkszavú, s regényes. Az 1924-es jóval részletesebb, s - elhallgatásaival együtt is - sokkal pontosabb. Itt azonnal világos lesz utazásának a célja: körültekintés és „személyes sorsa” iránti érdeklődés. Azt is elmondja, hogy a hazájába történő beutazásához Bécsben román vízumot kellett kérnie. O a sors iróniájaként említi, hogy egyik volt közös külügyi szolgálatos kollégájától kapja meg a szükséges dokumentumot, ám valójában (igencsak megértjük) egyáltalán nem volt képes az effajta higgadtságra: a Sacher szálló éttermében hozzá barátságosan közeledő volt kollégájával nem hajlandó kezet fogni.46 Budapestet „leírhatatlan állapotban” találja. A családdal sok estén át mesélték, cserélték ki élményeiket. A Nemzeti Casinóban a tagok a földszint néhány szobájában találkoztak, mert az egész házat a bolsevik uralom alatt össze- piszkolták. Sok korábban elegáns és gazdag tagtársa „kopott” öltönyben üldögélt, „büdös” dohányt szívott, „csaknem élvezhetetlen” húst evett. „De éltünk és ez volt a lényeg.”47 Amikor a Külügyminisztériumba érkezett, éppen akkor tartotta meg az újonnan kinevezett külügyminiszter, Sommsich József gróf 48 bemutatkozó beszédét. (1946-ban csak a királyi Vár nagy termeiben lézengő „egypár” emberről be43 Uo. Bankszámlájukat - olvassuk - természetesen zárolták, havonta csupán minimális összeget lehetett felvenni. 44 Színskálájuk a betegesen perverz idealistáktól az egyszerű szélhámosokig ívelt. 45 Kopenhagen 157/70. 46 Uo. 177/81. és 178/82. 47 Uo. 178/82. - Ugyanez az 1946-os memoárban így fest: „A Casinóban a fenti termek még zárva voltak, néhány földszinti különszobában jöttek össze a tagok, itt ettek krumplilevest, köleskását és ami éppen volt.” Barcza Gy.: Diplomata-emlékeim i. m. I. 131. 48 1919. szeptember 11-től 1920. március 15-ig volt külügyminiszter.
