A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Pritz Pál: Emlékirat és napló, avagy emlékirat a naplóban

rák Külügyminisztérium számára. Deymnek azonban a legkevésbé sem volt rokonszenves az új osztrák rendszer és ezért soha nem írt politikai jelentést. „Magyarként természetesen még szigorúbban tartottam magam felszámoló feladataimhoz” - írja Barcza György, s ennek kapcsán beszéli el a Károlyi Mihállyal történt, az 1946-os emlékiratban is előadott táviratváltását.

Nincs okunk arra - jóllehet a két távirat szövegét eddig nem sikerült fellelnünk39 hogy az eset megtörténtét kétségbe vonjuk. Annál is inkább, mivel a két elbeszélés tartalma nagyjából azonos. Eltérés csupán annyi, hogy az 1946-os variáció most is irodalmiasan színesebb.40 1924-ben Barcza még jobban tartotta magát a szolid valósághoz. Tehát nem csupán arról ír, hogy (bizonytalan identi- tású Deym kollégájához hasonlóan) „semmi kedve sem volt” az új kormánnyal kapcsolatba kerülnie, de azt is megemlíti, hogy „nagyon kevés alkalmam volt” az információgyűjtésre, s azt sem rejti véka alá, hogy amit Károlyi Mihálynak válaszolt, az valójában az ottani USA-követtől nyert értesülésen nyugodott.41

*

EMLÉKIRAT ÉS NAPLÓ, AVAGY EMLÉKIRAT A NAPLÓBAN 511

Amit Barcza György a Tanácsköztársaságról elmond, abból jószerével csupán két mozzanatot érdemes felidézni. Az egyik arról szól, hogy a családjáért aggódó diplomata a budapesti német követségen keresztül kap megnyugtató értesítést: rendben vannak. Olyannyira, hogy az államosított zámori birtokuk élére a Tanácsköztársaság illetékesei Imre testvérét állították.42 Ez az eset is a magyarországi parasztság mély csalódottságnak okára vet fényt. Hiszen szátudatán. „Én legalább tökéletesen tudatában voltam magyar nemzetiségemnek, és ha az új rezsimmel nem is szimpatizáltam, legalább az állampolgárságom a legkevésbé sem volt kétséges.” („...ich war mir meiner ungarischen Nationalität wenigstens vollkommen bewusst und wenn ich auch mit dem neuen Régime nicht sympathisierte, so war meine Staatsangehörigkeit wenigstens nicht zweifelhaft.”) Kopenhagen 158/61.

39 A Külügyminisztérium 1918/1919-es iratanyaga igencsak töredékes (a forradalmi időknek sem irattermelése, sem az megszületett iratok megőrzése érthetően nem szokott a történészeknek kedvezni), végleges válasz csak akkor lesz adható, ha minden olyan hely átvizsgálásra került, ahová ezek a táviratok, ha egyáltalán elkerültek, elkerülhettek. Ami bizonyosan állítható, az az, hogy a Kái'olyi Mihály levelezését tartalmazó okmánypublikáció-sorozat vonatkozó kötetében még Barcza György neve sem bukkan fel. (Litván György /szerk./: Károlyi Mihály levelezése I. 1905-1920. Akadémiai, Bp., 1978.). És az megemlítendő, hogy Hajdú Tibor Károlyi Mihály életrajzában sincsen nyoma. (.Hajdú Tibor. Károlyi Mihály. Politikai életrajz. Kossuth, Bp., 1978.)

40 Gróf Bánffy Miklós is azok közé tartozott, akiket Károlyi Mihály azért küldött külföldre, hogy az ország akkori mérhetetlen elszigeteltségén valamelyest enyhítsenek, értesüléseket küldjenek haza. Bánffy dániai szerepléséről, sőt még arról is ír 1946-ban Barcza, hogy egy alkalommal ő hozta össze Bánfíyt a koppenhágai magyarokkal, „vagy tizenöt” ottani kereskedővel, iparossal, üzletemberrel. Barcza Gy.: Diplomata-emlékeim i. m. I. 124-125.

41 „Durch den in Kopenhanen akkreditierten amerikanischen Gesandten informiert beantwortete ich die Depeche Károlyi in dem Sinne, dass die Entente dem gegenwärtigen ungarischen Régime nur sehr wenig Vertrauen zu schenken vermag, da unsere Regierung viel zu schwach sei und dem Drucke der radikalen Linken immer mehr nachgebe. Solange in Ungarn ein so schwaches und nachgiebiges Régime herrsche und die Ordnung und Sicherheit bei uns gewährleistet werden könne, kann die Entente der ungarischen Republik kein Vertrauen schenken.”) Kopenhagen 157/60.

42 Uo. 165/68. - Aztán majd augusztus második megjön Imrének a távirata, hogy a vagyon csorbítatlanul (unversehrt) megvan. Uo. 174/78.