A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Pritz Pál: Emlékirat és napló, avagy emlékirat a naplóban

510 PRITZ PÁL munkájával majd az ellenforradalmi rendszer szellemi alapvetéséhez sokban hozzájáruló Szekfű Gyula 1919 nyarán Babits Mihály előtt szólt arról, a Ta­nácsköztársaság már túl van a nehezén, konszolidálódni fog.35 Folytathatnánk a sort, de vélhetőleg felesleges. Három igen fontos, igen minőségi, az ellenforradalmi Magyarországban fontos posztokat betöltött em­ber megnyilatkozását látjuk. Üzenet ez azoknak - köztük „történészeknek” -, akik a „szervetlen” fejlő­désről értekeznek... * Szóval a félelem 1919 augusztusára okafogyottá vált, de az átélt alapos ije­delem ott maradt az idegekben. És ahhoz, hogy megkönnyebbedjék a lélek, 1924-ben a vaskosan, 1946-nál is vaskosabban valótlan színek, ferde beállítá­sok szükségeltettek... Károlyi Mihály 1918. novemberi belgrádi útja természetesen itt sem ma­radhatott említetlenül. Közöttük összhang ez esetben sincs. Csupán valótlansá­guk fűzi azokat egybe. Itt most nem azt akarja elhitetni, hogy Károlyi Mihály Belgrádban előnyös békéért könyörgött volna. Nemes egyszerűséggel - és saját későbbi itteni előadásával is ellentmondásba kerülve - az ország kétharmadá­nak az ellenség által történt elfoglalását már 1918. november elejére helyezi. Ezen ő „keveset” csodálkozott, mert „nagyon jól” tudta, hogy Károlyinak „han­gosan a világba kiáltott antantbarátsága ellenségeinknél csak gúnyos kacajt váltott ki és helyzetünk semmit sem változott.” Ellenben ezen antantbarátság „az ellenfél jogos megvetését váltotta ki,” s ezért vágta volna Franchet d’ Esperay tábornok Belgrádban Károlyi arcába: ’vous etes tombés bien bas’.36 * Az 1946-os emlékiratban Barcza a koppenhágai felszámoló követséggel kapcsolatban azt írja, hogy politikai munkájuk megszűnt.37 Ez valóban így volt. Az 1924-es emlékirat ellenben arról is szól, hogy az ügyvivő, gróf Konstantin Deym38 politikai jelentések írására is kapott utasítást az újonnan létesült oszt­met jelentene a szovjet-kormány részére, hogy a szegedi kormány minden tevékenysége meg kell, hogy bénuljon. Erre az eshetőségre számítva, gondoljunk tisztességes visszavonulásra, mert a franci­ák egész biztosan cserbenhagynak bennünket. (...) Mi akartunk szabad elvonulást engedni nekik, és most majd a magunk számára kell szabad elvonulásról gondoskodni. De hová mehetünk mi - extra Hungáriám?” E fontos forrást Kelemen Béla nevezetes munkájából (Adatok a szegedi ellenforrada­lom és a szegedi kormány történetéhez (1919) Szeged, 1923.) Romsics Ignác idézi Bethlen István monográfiájában. Magyarságkutató Intézet, Bp., 1991. 88. 35 Babits Mihály Beszélgetőfüzeteiben olvasható ez. Idézi Ress Imre: Szekfű Gyula, a levéltár­nok 1918-1919-ben. In: A negyedik nemzedék és ami utána következik. (Szerk. Ujváry Gábor) Ráció, Bp., 2011. 89. 36 Kopenhagen 154/57. 37 Barcza GyDiplomata-emlékeim i. m. I. 122. 38 A derék gróf úr - ahogy Barcza írja - az összeomlás pillanatában tulajdonképpen alig tudta, hogy melyik új országhoz tartozik. Vajon osztrák, csehszlovák vagy német-e? - töprengett azonosság-

Next

/
Thumbnails
Contents