A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Pritz Pál: Emlékirat és napló, avagy emlékirat a naplóban
508 PRITZ PÁL lommal szemben gyakorta hangoztatott valótlanságok ismételgetése ellenben egyáltalán nem volt ellenére.”26 Az 1924-ben írt napló e tekintetben szemmel láthatóan durvább. Károlyit folyton a „csőcselék”, a „zsiványok”, a „demagóg, zömmel zsidók” társaságában emlegeti, akinek politikája „eszelősen” naiv.26 27 „Az antantnak nem is lehettek volna jobb ügynökei az országban Károlyinál, aki a háború alatt a föld alatt bujtogatott, aztán pedig az egész országot az ellenségnek prédául adta.”28 A különbség oka minden bizonnyal az emlékező 1924-es és az 1946-os helyzete közötti vaskos eltérés. 1924-ben Barcza György 36, 1946-ban 58 esztendős. 1924-ben a konszolidálódó Horthy-rendszer egyik diplomatája, aki meglehetősen biztos, s szép jövőt ígérő pozícióból gondol vissza a nagy megrázkódtatásra, amelynek lidérces árnyai még ott kóboroltak lelkének zugaiban.29 1946- ban ellenben már csak úgy tudhatja maga mögött az újabb nagy összeomlást, hogy az országot tragédiába kormányzó erőkkel is időközben már meghason- lott. És mégis minden porcikája idegenkedik attól, hogy az új hatalom szolgálatába szegődjék. Miközben azt nem egy neves pályatársa megteszi. Emigrációban, nem sok jóra számítva él. „Pályám legnehezebb ideje a Monarchia összeomlásától 1919 őszéig tartó időszak volt.” - írja 1924 októberében, tehát fél évtizedes rálátással.30 Világos beszéd. Ez a kulcsa mindannak, amit ebben a visszaemlékezésben olvashatunk. Csak akkor értjük meg a forradalmak elleni gyalázkodó kirohanásait, ha azokat addigi életével vetjük egybe. Luxushoz szokott világában a legtermészetesebb volt, hogy Berlinben minden esetben a Hotel Adlonban, a német főváros egyik legelőkelőbb szállodájában szálljon meg, ahol a szobák és az ételek még 1918 húsvétján is „elviselhetőek” voltak.31 Barcza György és családja jól élt Dániában. Ebben a hárommilliós, polgá- rosult, a háború borzalmaitól megkímélt, jólétet és békességet árasztó országban. Panaszkodik ugyan az elszigeteltségükre, hiszen 1918 őszétől egy olyan, korábban népes követségen dolgozott, ahol összesen hárman maradtak. Az ügyvivő, ő és egy irodista. Üresen tátongtak a pompás épület termei. Mivel már nem 26 Történelmi Szemle 2010. 3. sz. 345. 27 Kopenhagen 145/48. 28 Uo. 159/62. - Amikor az olvasó azt látja, hogy az 1919 szeptemberében hazaérkező Barcza a románok által lepusztított főváros látványára emlékezve így ír: „Károlyi Mihály büszke lehetett művére”, akkor bizony teljesen egyértelmű a látlelet. Osztályos társát jobban meggyűlölte, mint Kun Bélát. Uo. 178/82. 29 „Életem végéig fogok emlékezni arra a pillanatra” - írja, amikor 1919. augusztus elsején délután megvette a Berlinkse Tidende nevű újságot, s azon elolvasta a vastagon szedett hírt, hogy Kun Béla megbukott és elmenekült. Pillanat alatt fényesebb lett számára a Nap, minden nevetett, barátságos alakot öltött, feleségével este könnyezve borultak össze. „Elmúlt a szörnyű lidércnyomás” - lelkendezik. 3-án ünnepi étkezésre jönnek össze volt főnökével, gróf Széchényi Dénessel és családjával, akik a Tanácsköztársaság győzelme után menekültek Dániába. „Ismét bizalommal nézhettünk a jövőbe” - írja. Kopenhagen 174/78. és 175/79. 30 Kopenhagen 151/54. 31 „Ich pflegte immer im Hotel Adlon an der Ecke Unter den Linden und Pariser Platz abzusteigen wo der Betrieb ein recht reger und die Zimmer und die Verköstigung erträglich sind.” Uo. 124/27.
