A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Pritz Pál: Emlékirat és napló, avagy emlékirat a naplóban
„Igen-igen érdekes lenne megtudnunk - írtuk korábban vajon mit is jelentett konkrétan e szó tartalma.16 Vélhetőleg most közelebb jutottunk a rejtélyhez. Ismételjük: teljesen emberi történetről van szó. Csak az a hamis máz ne lenne rajta... EMLÉKIRAT ÉS NAPLÓ, AVAGY EMLÉKIRAT A NAPLÓBAN 505 * Korábban, az 1924-es napló ismerete nélkül azt írtuk, hogy Barcza György a Monarchia bukásából, a forradalom kirobbanásából csak a zűrzavart látta, illetve azt, hogy kiváltója - úgymond - a „szélsőbaloldali agitáció” volt.17 A véleményét kulcsfontosságú módon formáló esetet 1946-os emlékiratában így írja le: „Zsebemben volt már a berlini hálókocsi jegye, hogy másnap visszautazom Koppenhágába, midőn este vacsorára menet egy kaszárnya előtt félig felnőtt suhancok hangos szitkozódására lettem figyelmes. Odanézve láttam, hogy ezek a kaszárnya kapuja melletti állami címert feszegetik le a falról, s azután, midőn a földre esett, lábbal tiporják. A posztoló katonák pedig ezt tétlenül szemlélték. Ez a kis esemény az őszi esőtől nedves pesti aszfalton a Monarchia összeomlásának szimbóluma volt. Vége volt a fegyelemnek, a kötelességtudásnak, elborzadva láttam, amint szuronyos katonák egykedvűen nézik, hogy rán- cigálják a suhancok az utca sarkába az ország címert! Soha ezt a megdöbbentő első pillanatfelvételt az 1918. évi őszi összeomlásunkról el nem felejtem!”18 Az 1924-es emlékiratban hasonló szellemiségű, de mégis más. „Október utolsó napjaiban Budapesten voltam szabadságon és saját szememmel láttam a forradalom kitörését. Amikor az egyik este, október 31-án este 10 óra körül hazamentem, láttam amint egy csoport félig felnőtt legény a Veres Pálné utcában lévő laktanya címerét kurjongatva leveri és láttam, hogy az őrszem azt hagyja.”19 Tehát az elbeszélés az előzőnél sokkal konkrétabb és részletesebb. Megtudjuk, hogy az incidens a forradalom előestéjén és a Veres Pálné utcában történt. Az említett laktanya a mostan V (akkoron IV) kerületi Veres Pálné utca 1. számú épülete, amely a cs. és kir. budapesti 4. hadtest törzsének adott otthont, s amelyet a hadtest 1890 és 1908 közötti parancsnokáról, Lobkovitz Rudolf táborszernagyról neveztek el.20 Azután az is nyilvánvaló, hogy az 1946-os elbeszélés irodalmi eszközökkel dúsított történet. Barcza nem vacsorára ment, hanem hazafelé tartott, az egyéb 16 Barcza GyDiplomata-emlékeim i. m. I. 152., valamint Történelmi Szemle 2010. 3. sz. 353. 17 Történelmi Szemle, 2010. 3. sz. 343. 18 Barcza Gy.: Diplomata-emlékeim i. m. I. 115. (Szóban forgó tanulmányunkban az idézet helye 343-344.) 19 Kopenhagen 145/48. 20 Az épületet egyébként a két világháború között is Lobkovitz laktanyaként tartották nyilván. Ezen adatokat Kiss Gábortól, a Hadtörténelmi Intézet Levéltárának munkatárásától tudom, s közléséért őszinte köszönetét mondok.
