A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Pritz Pál: Emlékirat és napló, avagy emlékirat a naplóban
504 PRITZ PAL Az 1946-ban keletkezett memoárban az áthelyezés tényét egy harmadik variációban ismerheti meg az olvasó. E szerint Schlechta báróval ez ügyben Barcza György két ízben találkozott. Az első találkozón a személyügyi tisztviselő „tudatta vele”, hogy szabadsága lejártával Szófiába lesz beosztva. 1946-ban Barcza köntörfalazás nélkül megírja: „mondanom sem kell, hogy Athén után egy újabb balkáni állomáshelynek semmit sem örültem.” (Nem sokkal előtte egyenesen azt mondja, hogy hátuk mögött a görög fővárossal feleségével - Alexa bárónővel - úgy érezték magukat „mintha egy álomból, egy rossz álomból” ocsúdtak volna fel.13) De „beletörődött” sorsába. Aztán amikor ismét Bécsbe érkezett, hogy Szófia előtt elbúcsúzzon, akkor „még eszembe jutott, hogy búcsúlátogatást illenék tennem a politikai osztály főnökénél, Forgács grófnál is.” És amíg a nagyúrra várakozott „arra ment Schlechta báró, ki engem meglátva, hozzám sietett, és azt kérdezte, vajon tudnék-e azonnal Koppenhágába utazni, s ha igen, oda fog beosztani. Boldogan biztosítottam, hogy azonnal indulok... ”14 Életünkben, sorsunk alakulásában a véletlennek számos esetben valóban nagy szerepe van. És - minden exkluzivitásával - a külügyi szolgálatban is szület(het)nek merőben váratlan, az eltervezettet vastagon megmásító döntések. Vérünkből fakad, ha azt látjuk, hogy sorsunk kedvezőtlen irányba fordul - s tehetjük -, akkor természetesen minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy sorsunkat kedvezőbb irányba tereljük. így nem csodáljuk, hogy 1916-ban Barcza György nem akart beletörődni abba, hogy Szófiába vezényeljék. A politikai osztály vezetőjétől - úgymond - utolsó pillanatban felmerült búcsúlátogatásának meritumáról is másfajta gondolataink vannak. Azt, hogy valójában egy vagy két megbeszélése volt Barczának ez ügyben báró Schlechtával természetesen már soha nem fogjuk megtudni. Ám amit korábbi búvárkodásaink Barcza György jellemének gyengeségeiről felszínre hoztak,15 s amihez most a dán fővárosba történt áthelyezése háromféle módon történt elbeszélését elevenítettük fel, nos, mindezek ismeretében bizony igencsak megkockáztatónak tartjuk, hogy a Koppenhágába történő áthelyezés az akkoron követségi titkár tevőleges közreműködésével történt. Feltevésünkben az is megerősít, amit 1946-os visszaemlékezésében az immáron magyar Külügyminisztérium vele kapcsolatos 1921. évi tervéről ír. Akkor ugyanis Belgrádba tervezték az áthelyezését. Az illetékesek tudhattak valamit arról, hogy diplomatájukat nem lehet olyan könnyedén ide-oda helyezgetni. Ezért a személyzeti főnök „óvatos levélben” értesítette a tervről. Barcza azonban - mint írja - ’védekezett’ a döntés ellen. így kerül a ’félvörös Ausztria’ fővárosába. Bécs azonban még ekkor is Bécs maradt, tehát megtörténhetett az áthelyezés. 13 Barcza GyDiplomata-emlékeim i. m. I. 90., 89. 14 Uo. 90. 15 Pritz Pál: Az objektivitás mítosza? Magyar Történelmi Társulat, Bp., 2011. Uő: Barcza György visszaadja a „kölcsönt” Bárdossy Lászlónak. In: (Gebei Sándor, ifj. Bertényi Iván, Rainer M. János szerk.) „... nem leleplezni, hanem megismerni és megérteni”. Tanulmányok a 60 éves Romsics Ignác tiszteletére. Líceum, Eger 2011., 248-254., valamint Uő: A bukás után. Barcza György hazai életének kezdete - és annak előtörténete. Századok 2011. 6. sz. 1325-1356.
