A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Mürber Ibolya: A magyar külpolitika és az Anschluss-kérdés 1927-1932 között
498 MÜRBER IBOLYA kés egymás mellett élést demonstráló politikája nem zárja ki a mindenkori német vezetés Anschluss-terveit. Peter bepillantást engedett Ambrózynak az osztrák-német kapcsolatokba is. Az államtitkár azt nyilatkozta, hogy a német kormány „Ausztria kormányát a magas politikára vonatkozó elhatározásáról csak igen szórványosan informálja”. Ezért nem tud sokat mondani a papeni francia-politikáról, mert az osztrák külügy hivatalos tájékoztatást se ez, sem más fajsúlyos ügyben nem kap. Abban azonban biztosnak mutatkozott az osztrák külügy egyik legrégebben hivatalban lévő vezetője, hogy a mindenkori német kormány, beleértve Papenét is, nem írna alá olyan népszövetségi szerződést, amelyben az 1922-es Genfi Protokollra való hivatkozás szerepel, mivel az az Anschluss-tilalom meghosszabbítását jelentené. Peter Olaszország Ansch- lusshoz való viszonyát is kifejtette a magyar követnek. Véleménye szerint Mussolini akkor adja fel Anschluss-ellenességét, ha Németország Olaszországgal egy defenzív és offenzív szerződést is köt, ha a Brenner-hágót, azaz Dél-Tirolt garantálja, illetve gazdasági szövetséget, akár vámszövetséget köt vele. A beszámoló végén Ambrózy saját véleményét is kifejtette az ügyről. Miszerint tévednek azon francia államférfiak, akik azt hiszik, hogy Franciaország akár „kölcsönnyújtással, akár gazdasági térhódítással, vagy bármilyen erkölcsi támogatással el tudja folytatni az osztrák népnek a német fajtestvérekkel való egyesülési vágyát, ez tiszta illúzió”64 1932. november folyamán, Gömbös római útja65 előtt és után több hivatalos és titkos találkozásra is sor került a magyar és az osztrák kormányfők között. Dollfuss mereven elhatárolódott a németbarátságtól és az Anschlusstól. Gömbös ezen nézetében igyekezett támogatásáról biztosítani hivatali kollégáját.66 Az osztrák kancellár november 18-án, két nappal budapesti útja előtt „osztentatív” módon találkozott Salzburgban a bajor miniszterelnökkel, amelyet Gömbös „agitatív belpolitikai vonatkozásúnak” titulált. A magyar miniszterelnök szerint az osztrák vezetés kezdi „megérteni, hogy önálló politikát kell hirdetniük. (...) hiszen nem lehet céljuk Németország provinciájává lealacsonyodni. ”67 A bécsi magyar külképviselet és a külpolitikai vezetés nem számolt azzal, hogy a Dollfuss által képviselt önálló osztrák állami identitásra és szuverenitásra épülő politika hosszú távon eredményes lehet. Mégis Ausztria kereskedelmi-gazdasági és geopolitikai jelentősége miatt nem maradt a gömbösi politikának más választása, mint a politikai-katonai és gazdasági kapcsolatainak elmélyítése Ausztriával, amit Olaszország is elvárt a magyar vezetéstől. Ennek a kettős, egymásnak tendenciájában ellent mondó külpolitikai vonalvezetésnek a tartós összeegyeztethetetlensége 1933-tól egyre gyakrabban napvilágra került és egyre több fejtörést okozott a külpolitikai vezetésnek. 64 MOL KüM K64 1931 20 963/1932. Bécs, 1932. 07. 03. 65 A látogatás alkalmával Mussolini és Gömbös részletesen megtárgyalták az osztrák-kérdést és megítélésüket az Anschluss bekövetkeztével kapcsolatban. Bővebben 1. Pritz Pál: Magyarország külpolitikája Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején 1932-1936. Bp., 1982. 74-76. 66 MOL KüM K64 1932 620/1932. Bp., 1932. 11. 16. 67 MOL KüM K64 1932 sz.n./1932. Bp., 1932. 11. 20.
