A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Mürber Ibolya: A magyar külpolitika és az Anschluss-kérdés 1927-1932 között
494 MÜRBER IBOLYA van-e még a teljes összhang Németország és Olaszország irányába folytatott politikája között? A külügyminiszter válasza alapján nem tartotta ellentmondásosnak, egymást kizárónak, hogy Ausztria egyrészt Olaszországgal és Magyar- országgal, másrészt Németországgal tartson fenn szívélyes és barátságos viszonyt.49 Amikor az olasz-német viszonyra irányuló kérdéseit a magyar követ feltette még nem lehetett sejtése a tervezett vámunióról. Természetesen az ügy titkosságára való tekintettel Schober nem is kívánta őt erről felvilágosítani. Schober külpolitikájában mindvégig figyelembe vette az ország gazdasági helyzetét fés törekedett azon javítani. Erre szükség is volt, hiszen a gazdaság 1931 tavaszán, a vámuniós tervek napvilágra kerülésekor, azaz már a Creditanstalt összeomlása előtt is jelentős nehézségekkel küszködött. Az egykori bécsi rendőrfőnök megítélése szerint az osztrák gazdaság önmagában nem életképes, ezért szükségszerű az integrációja egy nagyobb gazdasági térbe, amely képes gyors gazdasági fellendülést biztosítani, és így minden probléma megoldására alkalmas gyógyírnak tekinthető. Ennek megvalósítására két utat tartott járhatónak. Az egyik Schober Monarchia „nosztalgiájára” épült, azonban az utódállamok autark gazdaságpolitikája és a megváltozott közép-európai tér tudatosította ennek az útnak az akkori állapotok közötti járhatatlanságát. így élete utolsó éveiben a másik utat - a német-osztrák vámszövetséget - preferálta, amely hátterében nagynémet meggyőződése állt. Ebben a koncepcióban - a kör szögletesítésé- vel - a két út pozitív elemeit igyekezett elegyíteni. Véleménye szerint egy közép-európai gazdasági együttműködést - a régi Monarchia tagállamaival - kellene Németország bevonásával megvalósítani. Schober ezen elképzelését, legalábbis a szoros német-osztrák gazdasági együttműködést hivatali kollégája, Curtius külügyminiszter is évek óta magáévá tette, noha mindezt német olvasatbem. Németország számára egy gazdasági harmonizáció, amelynek jogi alapjait még Seipel kancellársága idején kezdték meg lerakni, egyet jelentett volna a német tőke Ausztriába történő benyomulásával és pozíciónyerésével. Másrészt lehetőséget teremtett volna a békés „Drang nach Osten”-re, hiszen Bécs egy hidat képezhetett volna a délkeleti gazdasági előrenyomuláshoz.50 A vámuniós-tervek előkészítésénél a titkosságnak nagy jelentőséget tulajdonítottak a külügyminiszterek, mert tisztában voltak azzal, hogy egy ilyen bejelentés - még ha annak kizárólag gazdasági szempontjait hangsúlyozzák ki - felháborodást fog kiváltani elsősorban Franciaországban, Csehszlovákiában, esetleg Nagy-Britanniában és Olaszországban is. A helyzet megoldásaként igyekeztek a vámuniót51 a Briand-féle páneurópai tervbe beilleszteni. Hiszen kezdetben az is a szomszédos országok közötti vámunióra épített, így egyéb or49 MOL KüM K63 1931 20t 952/1931. Bécs, 1931. 03. 06. 50 Hubert, R.: Schober i. m. 388-390. 51 A vámunió szerződés maga nem is tartalmazta a „vámunió” kifejezést. Főbb pontjai: mindkét állam szuverenitásának megőrzése; más országok számára a csatlakozás lehetősége; egy vámtörvény és vámtarifa megállapítása a két ország között; a két ország vámügyi közigazgatásának harmonizálása; a beszedett vámtarifa elosztása egy közös kulcs alapján; mind a két ország köthet harmadik országgal kereskedelmi szerződést, amennyiben az nem sérti a vámuniós szerződést; egy döntőbíróság felállítása a vitás kérdések tisztázására; a szerződés fél éves felmondási idővel felmondható és három évig érvényes. Uo. 400.
