A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Mürber Ibolya: A magyar külpolitika és az Anschluss-kérdés 1927-1932 között
490 MÜRBER IBOLYA nem lehetett beszélni, hiszen a vezetés megosztottsága mellett a tartományi különbségek és az ország jövőjéről alkotott képben is jelentős eltérések mutatkoztak. 1929-re a monarchiát visszaállítani kívánó egységek jelentősége erősen visszaszorult, így két egymástól igen eltérő jövővízióval rendelkező csoportosulás maradt. A közöttük feszülő különbségek azonban csak a gazdasági válsággal és az erősödő nemzetiszocialista befolyással párhuzamosan, az 1930-as évek elején kristályosodtak ki markánsan. Egymással párhuzamosan, de még rivalizálás nélkül működött az 1920-as évek végén a két Heimwehr-csoportosulás. Az önálló osztrák államban gondolkodó egység az olasz orientációt választotta, míg a másik csoportosulás Ausztria megváltását a német csatlakozással kívánta elérni. A magyar vezetés nehezen hozott döntést a mozgalom támogatását illetően. A bethleni-vezetés számára elsősorban nem az egyes tartományi csoportok külpolitikai orientációja, hanem az egyes vezetők személyes képessége és fellépése, illetve az egységek katonai szervezetettsége volt a döntő, amikor a támogatandó csoportosulásokat kiválasztotta. A magyar vezetés a Heimwehrek támogatásával az osztrák kormány balra tolódását kívánta megakadályozni. 1927-ben akár az aktuális Seipel-kormány megbuktatásával is törekedett arra, hogy Ausztria töltsön be „híd-szerepet” Olaszország és Magyarország között, ekkor elsősorban az illegális fegyverszállítások biztosításában. így a Heimwehr- egységek külpolitikai orientációja még elenyésző szerepet játszott a támogatásra méltó csoportosulások kiválasztásánál.25 A német kormányzat, noha az Anschlusst nem tartotta aktuálisnak, nem kívánta elveszíteni az osztrák szélsőjobboldal egyre nagyobb befolyással bíró félkatonai mozgalmának a szimpátiáját. Ennek tudatában igyekezett katonai kapcsolatain keresztül segítséget adni, ezáltal befolyást gyakorolni. Az egyik összekötő személy a porosz származású Waldemar Papst26 volt, aki fontos szerepet töltött be ausztriai heimwehr-mozgalom megszervezésében az 1920-as évek végén. Elsősorban a katonai feladatokért volt felelős a mozgalom vezérkari tisztjeként. Az 1920-as évek elején még számos németországi puccs (Kapp- puccs, müncheni „sör-puccs”) tevékeny részese volt. A sikertelen államcsínyeket követően elhagyta Németországot és áttelepült Innsbruckba, és itt Richard Steidle oldalán a Heimwehr meghatározó vezetőjévé nőtte ki magát. Streesemann tudtával és jóváhagyásával több alkalommal kapott Papst német állami pénzeket.27 1929-ben a német kormány 60 ezer német márkát juttatott Papst közvetítésével a Heimwehr-mozgalomnak.28 Egyes német történészek szerint a német külügyi vezetés célja is hasonló volt Ausztriát illetően, mint Olaszországé: mindkét nagy szomszéd osztrák fasiszta stándestaat-ot kívánt létrehozni, ter25 Bővebben: Mürber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929). In: Külügyi Szemle. 2010. 2. sz. 129-172. 26 1880-1970 között élt, Németországban született és halt meg. Az ő parancsára ölték meg Rosa Luxemburgot és Karl Liebknechtet. Bővebben ld. Klaus Gietinger: Der Konterrevolutionär. Waldemar Pabst. Eine deutsche Karriere. Edition Nautilus, Hamburg 2009. 27 http://globale-gleichheit.de/index.php?option = com_content&view = article&id = 214: moerder-der-revolution-&eatid=8:geschichte&Itemid=6 (Letöltés ideje: 2010. 02. 07.) 28 MOL KüM K63 1929 20t 2216/1929. Bécs, 1929. 05. 21.
