A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Mürber Ibolya: A magyar külpolitika és az Anschluss-kérdés 1927-1932 között
A MAGYAR KÜLPOLITIKA ÉS AZ ANSCHLUSS-KÉRDÉS 1927-1932 KÖZÖTT 491 mészetesen saját befolyása alatt.29 Az 1932-es esztendőig elsősorban az olasz pénzügyi és fegyverezetbeli támogatásnak köszönhetően, amely magyar közvetítésre támaszkodott, Mussolini és Bethlen elképzelései nyomták rá a bélyegüket az osztrák szélsőjobb tevékenységére. Az osztrák-német vámunió 1930-1931 „Jelenleg nem bizonyos, hogy Magyarország ennek örüljön, vagy inkább tartson tőle.”30 Az Anschluss-előkészítés Johannes Schober31 harmadik kancellárságával és egy igen aktív osztrák külpolitikai kurzussal újabb szakaszához érkezett. Schober „nagynémet” meggyőződésű lévén a seipeli adminisztratív előkészítő politikát túllépve a közeledésnek konkrét formát kívánt adni. Ennek érdekében az 1930. januári második hágai konferencián több alkalommal tárgyalt Julius Curtius32 német külügyminiszterrel. A volt bécsi rendőrfőnök rendíthetetlenül igyekezett a német-osztrák vámuniót előkészíteni, amelyet a békés Anschluss első lépésnek tekintett, bár mindvégig úgy gondolta, hogy neki az egység létrehozásában csupán az előkészítő és nem a kivitelező szerep jut.33 Az schoberi külügyi vezetés - a nemzetközi konstellációkat felmérve - nem tett fel mindent egyetlen német kártyára, hanem a Seipel által előkészített olasz közeledést is folytatta. A német sajtó nem értékelte negatívan a kancellár 1930. februári római útját. Miközben Kánya berlini követ az utazással és az olasz-osztrák barátsági és békéltető eljárási szerződéssel összefüggésben a német politikai döntéshozók körében keletkezett feszültségről és enyhe izgatottságról tájékoztatta a magyar külügyminisztériumot. A baloldali német politikusok azt vetették Schober szemére, hogy a dél-tiroli kisebbség sorsa ellenére meghajolt Mussolini előtt. Továbbá tartottak egy németellenes éllel rendelkező osztrák-olasz titkos megállapodás létrejöttétől is. Ausztria olasz-politikáját csak a német szélsőjobboldal egyes csoportjai üdvözölték, akik lehetségesnek tartottak egy német-olasz együttműködést.34 29 Doris Kachulle: Der Deal mit Stresemann und Co. In: Kachulle, Doris (Ed.): Waldemar Pabst und die Gegenrevolution. Berlin, 2007. 18-20. Kachulle véleménye szerint Papst zsarolta Streese- mannt, annak 1918-1919-es együttműködése miatt, így a külügyminiszter elintézte, hogy Papstot amnesztiában részesítsék. Ezt követően emigrált Ausztriába, ahol Streesemann megbízásából titkos ügynök volt azzal a feladattal, hogy segítsen kormány-puccsal Ausztriából fasiszta stándestaat-ot csinálni. 30 ÖStA AdR NPA 788 23754/1928. Budapest, 1928. 07. 28. 31 Schober 1. és 2. kancellársága: 1921. 06. 21- 1922. 01. 26. és 1922. 01. 27.-1922. 05. 24. 3. kancellársága 1929. 09. 26.-1930. 09. 25. Alkancellár és külügyminiszter Otto Ender kormányában: 1930. 12. 04.- 1931. 06. 16. 32 1929-1931 között német külügyminiszter. Az „Erfüllungspolitik“ feladása és a német revíziós politikai kezdete, a francia konfrontáció jellemző hivatali idejére, noha az ország külügyi orientációját a kancellár és nem a külügyminiszter határozta meg ezekben az években. A vámunió nemzetközi elutasítása következtében a projekt egyszemélyi felelőseként 1931. október 3-án lemondott. 33 Hubert Rainer: Schober, „Arbeitermörder” und „Hort der Republik”. Biographie eines Gestrigen. Wien, 1990. 319. 34 MOL KüM K63 1930 20t 7/1930. Berlin, 1930. 02. 22.
