A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Mürber Ibolya: A magyar külpolitika és az Anschluss-kérdés 1927-1932 között

A MAGYAR KÜLPOLITIKA ÉS AZ ANSCHLUSS-KÉRDÉS 1927-1932 KÖZÖTT 489

féljen, vagy inkább örüljön. Elvileg azonban Magyarországon is felszabadulást hozhat.”16 A németbarátság megnyilvánulásaként értékelte az osztrák követ a fesztivál után Bécsből Budapestre érkezett német vendégek bensőséges fogadtatását is. „A szívélyes beszédeken túl kis vendéglőkben is testvéri összeborulá- sok voltak a németek és magyarok között.”11 18 Kunz követségi tanácsos reálisan mérte és ismerte fel a bethleni külpolitika igazi törekvését: egy aktív német kelet-politikában játszott magyar szövetségesi szerepet. A Ballhausplatz tisztában volt azzal, hogy a magyar külügyi vezetés nem tartja áldásosnak Németország Locarno-politikáját, mert az „a kis országoknak nem sok jót hoz” 16 illetve a magyar revíziós elképzelések számára sem kedvező.

Kánya Kálmán berlini követként19 jelentéseiben folyamatosan beszámolt a magyar külügyminisztériumnak az aktuális német-francia viszony alakulásáról, illetve annak Anschlussra gyakorolt hatásáról. A német szociáldemokrata politikusok 1929. elején még gyakran foglalkoztak a csatlakozás kérdésével. Ahogy Gustav Stresemann20 külügyminiszter, jobboldali politikusként is megvédte a német álláspontot az 1928. december közepi luganoi népszövetségi ülésen Aristide Briand-nal szemben. A német külügyminiszter úgy ítélte meg, hogy a francia vezetésnek nem áll érdekében Németországot a csatlakozással kapcsolatban formális lemondásra kényszeríteni.21

Seipel 1929. január végén két napra Münchenbe utazott, ahol jótékonysági intézményeket látogatott meg és tudományos előadásokat tartott. Látogatásának nem kívánt politikai színezetet adni, és ezt nyilatkozatai során hangoztatta is. Előadásainak fő témája az osztrák föderalizmus volt, amely a kancellár véleménye szerint a demokrácia egyetlen biztos alapja lehet Ausztriában. Hiszen önigazgatás - amely a tartományi rendszerben ölthet testet - nélkül nincs igaz demokrácia.22 A prelátus annak ellenére, hogy az Anschluss adminisztratív gazdasági előkészítése fölött atyáskodott, ezen az útján is kifejtette, hogy az osztrák föderális berendezkedésnek a svájci, jól működő mintát kellene magáévá tennie.23 Véleménye szerint egy esetlegesen megvalósuló Anschluss esetén nem a Németországba való teljes beolvadásnak kellene megvalósulnia, hanem a tartományi rendszer fenntartása lenne kívánatos. Azonban tagadta, hogy csupán egy bajor-osztrák föderáció kialakítása lenne a célja.24

Az osztrák szélsőjobboldali mozgalom erősödése a szomszéd ország vezetői előtt sem maradt észrevétlen. A Heimwehrek esetében egységes ideológiáról

16 ÖStA AdR NPA 788 23.754/1928. Bp., 1928. 07. 31.

17 ÖStA AdR NPA 788 23.754/1928. Bp, 1928. 07. 31.

18 A soproni beszéd teljes szövege: Bethlen István beszédei és írásai. Válogatott beszédek I—II. kötet. Bp, 1933. 264-265.

19 1925. 10. 05.-1933. 01.10. berlini követ, 1933. 02. 04.-1938. 11. 28. külügyminiszter

20 1923. 08. 13. és 1929. 10. 03. között német külügyminiszter, az „Erfüllungspolitik” külügyminisztere. 1926-ban Aristide Briand-nal béke Nobel-díjat kapott.

21 MOL K63 1931. 20/25t 14/1929. Budapest, 1929. 01. 05. és Nr. 95 Kabinettssitzung vom 21. Dezember 1928 http://www.bundesarchiv.de/aktenreichskanzlei/1919-1933/0000/mu2/mu21p/ kapl_2/ kap2_95/index.html#Start (Letöltés ideje: 2010.01.09.)

22 Rennhofer, F.: Ignaz Seipel, i. m. 606.

23 Reichspost, 1929. 01. 22. 1. 2. p, 1929.01. 26. 4. p, 1929. 02. 03. 2. 3. p.

24 MOL K63 20t 1929 354/1929.