A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Mürber Ibolya: A magyar külpolitika és az Anschluss-kérdés 1927-1932 között
488 MÜRBER IBOLYA belegyezésével és segédletével történt, miközben nyilatkozataiban kerülte a német-osztrák csatlakozás fogalmát vagy az azzal kapcsolatos véleménynyilvánításokat. Németország vezetése ebben az időszakban még nem érezte elég erősnek magát az Anschlusshoz, így a kérdést időszerűtlennek nyilvánította. Hosszú távon mégsem kívánt lemondani a határán kívül szorult Ausztria 6 milliós lakosságáról és gazdasági potenciáljáról. Ezért a mindenkori német vezetés került minden olyan tevékenységet, amely majd egy jövőbeli csatlakozás akadályát képezhetné. így nem ismerte el a Brenner-hágón húzódó új osztrák-olasz határt és került minden Dél-Tirolra vonatkozó nyilatkozatot is.* 12 1928 második felében az osztrák kancellár két nyilatkozatában már kevésbé burkoltan beszélt Németország jövőbeli szerepéről. Seipel kifejtette, hogy Ausztria jövőjét egy nagyobb gazdasági egységben képzeli el, de egy pillanatig sem szabad azt hinni, hogy Közép-Európa legnagyobb hatalma, nevezetesen Németország nélkül egy ilyen egység létrehozható.13 Az Anschluss gazdasági előkészítése Seipel kancellárságának utolsó évében, 1928 végén érte el csúcspontját. Az 1920-as évek végéig aktuális osztrák külpolitikai céllal - az Ansch- luss-várással és előkészítéssel - egybe vágott a Magyarország által preferálni kívánt német orientáció. A Németország iránt megnyilvánuló magyar szimpátia Franz Calice budapesti osztrák követ szerint Ausztriára is pozitívan hatott, növelte a magyar vezetés kedvező hozzáállását Ausztriához.14 Ez a tendencia tükröződött a július 19-22. között Franz Schubert halálának 100. évfordulója alkalmából Bécsben tartott ünnepségsorozat eseményeiben is. Az ünnepségeken fontos szerepet játszottak a német Sángerbund-ok, számos magas rangú német politikus is aktívan részt vett a rendezvényeken, amely végezetül egy hatalmas Anschluss-demonstrációvá bővült. Adolf Kunz budapesti osztrák követségi tanácsos beszámolt a bécsi zenei rendezvények magyarországi sajtóvisszhangjáról, amely általánosságban a „német egység megnyilvánulásaként” értelmezte a jubileumi ünnepséget. A magyar sajtó úgy fogalmazott, hogy az Anschluss ellen „felesleges küzdeni”, és Ausztria joga, annak kivitelezése.15 A radikális ’Magyarság’ kifejtette, hogy a csatlakozás előbb vagy utóbb bekövetkezik, de ,vjelenleg nem bizonyos, hogy ettől Magyarország díttatásból a békeszerződések anschluss-tilalmát egyfajta büntetésként interpretálta. Prelátus lévén tartott attól is, hogy Ausztria 6 milliós katolikus lakossága könnyen kisebbségbe kerülhetne a német protestáns többséggel szemben, azaz a beolvadás veszélye fenyegetné. További ellenérvként fogalmazta meg Seipel Ausztria szövetségi felépítését is. Maga is a föderalizmus híve volt, így nagy kérdés volt számára, hogy az alapvetően általa is elkerülhetetlennek tartott csatlakozás után milyen formában történne a beolvadás, tartományonként vagy egész országként. Bővebben Seipel politikai nézeteiről: Friedrich Rennhofer: Ignaz Seipel. Mensch und Staatsmann. Eine biographische Dokumentation. Wien, 1978. 571-753. és 604-606. 12 Bővebben az 1920-as évek második felének anschluss előkészítéséről: Steininger, R. : 12. November 1918 bis 13. März 1938 i. m. 113-114. 13 A két nyilatkozat elhangzott: Neue Freie Presse, 1928. 06. 09 és Seipel parlamenti beszéde 1928. 06. 29. Idézi: MOL K64 20a 1927-1928 700/1928. Bécs, 1928. 11. 17. 14 Österreichisches Staatsarchiv, Archiv der Republik, Neues Politisches Archiv (ÖStA AdR NPA) 788 23.754/1928. Bp., 1928. 07. 31. 15 Pester Lloyd, 1928. 07. 25. 2. p.
