A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Molnár Judit: Két város, két politika, egy végeredmény. Pécs és Szeged zsidótlanítása 1944-ben
477 döntött úgy, hogy a zsidók nem tehetik be a lábukat a Városházára.83 O már korábban felhívta a város zsidó lakosainak figyelmét, hogy csak a Zsidó Tanácson keresztül hajlandó felvilágosítást adni a rendőrkapitányságon a zsidórendele- tekkel kapcsolatban.84 Nem lehetetlen, hogy Buócz Béla éppen fenti tevékenységének köszönhette, hogy május második felében kinevezték vidéki rendőrkapitánnyá.85 A szegedi gettóban uralkodó szigornak a híre Pécsig is eljutott. A helyi sajtó többek között a következőket írta az itteni viszonyokról: „A zsidók valamennyien katonás fegyelem alatt állnak [ti. a szegedi gettóban] és a kijelölt rendőri közegeknek, valamint a kijelölt zsidó elöljáróknak feltétlen engedelmességgel tartoznak”.86 Borbola Jenő pécsi rendőrfőkapitány-helyettes is lezáratta a gettót, de nem írt elő „katonás fegyelmet”, nem adott utasítást, hogy „a gettóban és a zsidó házakban a nap minden szakában csend uralkodjék” - ahogyan azt szegedi kollégája, a Buóczot követő Keresztes Andor tette.87 Tény, hogy Borbola rendeleté szerint sem hagyhatták el a zsidók a gettót, csak ha csoportos munkára voltak kirendelve. Megjegyezzük ez utóbbi rendelkezés is új a szegedi határozathoz képest. Ugyanakkor számos visszaemlékezés szerint a gettóőrség meglepő jóindulatról tett tanúbizonyságot. Leveleket közvetítettek a gettóból ki, illetve be. Sőt engedély nélkül is kiengedtek gettólakókat orvosi kezelésre, természetesen rendőri kísérettel. Tették ezt úgy, hogy tudták, közvetlen felettesük, Királyfalvi János rendőrfelügyelő igen szigorúan, rendszeresen ellenőrzi őket.88 Az egyik pécsi túlélő visszaemlékezésében az emberségnek több példáját is említi. Ezek egyike, hogy két fiatalember, sárga csillagot erősítve ruhájára, a kikeresztelkedettek házánál szolgálatot teljesítő rendőr segítségével bement a gettóba az illető barátaihoz. Az egyik egy csendőr tábornoknak, a másik egy vezérkari ezredesnek volt a fia. A csendőr tábornok néhány nappal korábban részt vett a szegedi zsidók deportálásában, és elküldte fiát barátjával, hogy figyelmeztesse ismerőseit: „meneküljenek és rejtőzzenek el”.89 PÉCS ÉS SZEGED ZSIDÓTLANÍTÁSA 1944-BEN 83 CSML, szegedi polgármesteri iratok, 5948/1944 84 Szegedi Új Nemzedék, 1944. április 29. 3. p. 85 Buóczot 1945. október 10-én szállították repülőgépen Salzburgból Budapestre. Vádat emeltek ellene, és 1946. március 14-én Szegedre szállították. Népbírósági tárgyalására azonban már nem került sor, mert néhány héttel később (május 1.) tüdőgyulladásban a közkórházban meghalt. CSML, Nb. 393/1946 86 Dunántúl, 1944. június 17. 3. p. 87 MÓL, Mikrofilmtár I sorozat 30. doboz, 72. cím, 1. pagina, Szegedi Új Nemzedék, 1944. június 14. 6. p. Keresztes Andor 1909-től állt rendőrségi szolgálatban előbb a határrendészetnél, majd több városban rendőrkapitányság vezetőként. Még Buócz idején, 1944 áprilisában rendelték a szegedi kapitányságra, ahol a politikai osztály vezetője lett, illetve a gettó ügyeit intézte. A szegedi népbíróság 14 év fegyházra ítélte, a NOT nyolc évre enyhítette büntetését. CSML, 1253/1945 88 BML, Nb. 325/1947. 95. p. 89 László Károly. Az út Auschwitz felé. Ifjúságom Magyarországon. Kapu Alapítvány, Bp., é. n. 188-189. Eddig nem sikerült azonosítanunk, hogy ki lehetett az illető csendőrtiszt. Az bizonyos, hogy nem lehet szó csendőr tábornokról. Helyi szinten ezredesek, századosok irányították a deportálást. Lehetséges, hogy a visszaemlékező ezredesből „csinált” tábornokot. Az általunk ismert szegedi csendőrtisztek eddig feltárt népbírósági pereiben nem esett szó a fenti esetről.