A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Molnár Judit: Két város, két politika, egy végeredmény. Pécs és Szeged zsidótlanítása 1944-ben
476 MOLNÁR JUDIT lésére és fokozott rongálására” tekintettel magasabb lakbért állapítson meg a hivatal, illetve a „magasabb lakbér ne képezze a házadó alapját”. Mivel a kérelem ez utóbbi része már túlhaladta Esztergár hatáskörét, a belügyminiszterhez fordult döntés végett.76 A kérelemnek azon részét azonban teljesíthetőnek találta, miszerint a zsidók a lakbéren túl a „házhoz tartozó kert megmunkálási költségét, továbbá az elvetett mag értékét, valamint a várható vetemény és gyümölcs forgalmi értékét” is fizessék ki.77 Tény azonban az is, hogy a „zsidók önellátása” érdekében a polgármester engedélyezte az egyik zsidó asztalos faanyagának, illetve két mészáros üzleti felszerelésének gettóba való bevitelét. Kórház felállításáról a gettó területén nem volt ugyan szó, de az egyik orvos röntgen gépét bevihette a zárt területre.78 Nyilvánvalóan zsidók és keresztények érdekét egyaránt szolgálta, hogy közegészségügyi és tűzrendészeti szempontból is minden rendben legyen a gettóban. Esztergár e tekintetben is megtette a szükséges lépéseket.79 A helyi rendőrkapitánysággal mindkét városban harmonikus volt a kapcsolat. Ez azt jelenti, hogy Szegeden Tóth h. polgármesterhez hasonlóan Buócz Béla rendőrfőkapitány-helyettes, majd vidéki rendőrkapitánnyá történt kinevezését követően utódai öntevékenyen, kezdeményezően léptek fel a város zsidó lakóival szemben. Pécsett pedig Esztergár polgármesterhez hasonlóan Bor- bola Jenő rendőrfőkapitány-helyettes és beosztottai többségében igyekeztek a központilag kiadott rendeleteket végrehajtani. Buócz Béla Szegeden már a zsidók rádiójának összeírását elrendelő központi utasítást megelőzően elrendelte a rádiók beszolgáltatását. Aki nem tesz eleget rendeletének, az ellen internálási eljárást helyezett kilátásba.80 Tehát szigorúbban és korábban intézkedett. A zsidók vagyonának zárolásakor rendkívüli parancsban adott utasítást beosztottjainak: alaposságot, kíméletlen szigort várt el tőlük.81 A zsidók bevásárlási lehetőségét napi egy órában engedélyezte az országos rendelettel ellentétben, mely két órát irányzott elő, és egy hónappal később jelent meg a hivatalos lapban.82 Tóth h. polgármester Buócz javaslatára 76 Uo. 17.204/1944-B-4 77 Uo. 17.448/1944-B-5 78 BML, polgármesteri iratok, 40.280/1944-D-12 (külön kezelt iratok) 79 Uo. 40.540/1944-D-12, 40.541/1944-D-12 80 A rendeletet valamennyi szegedi napilap közölte 1944. március 29-én. Szegeden 1944. április 16-ig négy napilap jelent meg. Kolosváry-Borcsa Mihály sajtó-kormánybiztosként az elsők közt tiltotta be a „szélsőliberális, zsidószellemű” Délmagyarországot, melyet a helyi jobboldali sajtó csak „Dél- palesztina”-ként emlegetett, és a „kártékony szellemű, felesleges” Szegedi Naplót. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) V-99.145 Kolosváry-Borcsa Mihály népbírósági pere A másik két lapot, a Szegedi Friss Újságot és a Szegedi Új Nemzedéket megfelelően jobboldali szelleműnek minősítette. A zsidók rádiójának összeírásáról szóló kormányrendelet április 7-én jelent meg a hivatalos lapban, a Budapesti Közlönyben. Közli: Vádirat a nácizmus ellen. I. m. 129-132. A beszolgáltatást elrendelő központi utasítás április 21-én lépett hatályba. L. Budapesti Közlöny, 1944. április 21. 89. sz. 2. p. 81 MÓL, Mikrofilmtár I. sorozat 30. doboz, 72. cím, 22. pagina 82 Szegedi Új Nemzedék, 1944. május 9. 3. p., Budapesti Közlöny, 1944. június 4. 2. p. Tóth h. polgármester a hivatalos rendeletet olvasva, június 7-én engedélyezte a két órát a zsidók vásárlására. CSML, szegedi polgármesteri iratok, 7671/1944. Hozzá kell tennünk, hogy ez az engedély meglehetősen cinikusnak tekinthető, ugyanis ekkor már a zsidók a zárt gettóban voltak, amelyet nem hagyhattak el.
