A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Molnár Judit: Két város, két politika, egy végeredmény. Pécs és Szeged zsidótlanítása 1944-ben
466 MOLNÁR JUDIT Szűkebb értelemben, az 1944-es események szempontjából is vannak hasonlóságok a két város történetében. Az úgynevezett délvidéki akció, melynek során a déli határsávból körülbelül 10 000 zsidót gyűjtöttek össze április végén, majd deportáltak májusban, mindkét csendőrkerületet érintette.7 Májusban mindkét városban zárt gettót hoztak létre, és végül mindkét városban volt gyűjtőtábor, illetve vagonírozási központ. Vajon volt-e különbség Pécs és Szeged hivatalnokai, rendőrei, csendőrei holokausztban tanúsított magatartása között? Magyarország német megszállását, 1944. március 19-ét követően Európa ekkor még életben lévő legnagyobb zsidó közösségének viszonylagos létbiztonsága megszűnt. Mindössze néhány hónap leforgása alatt bekövetkezett több mint 430 ezer, közöttük Pécsről megközelítően 6000, Szegedről majdnem 9000 zsidónak minősített magyar állampolgár kifosztása, megalázása, elkülönítése, vagonokba zsúfolása, majd deportálása. Tanulmányunkban azt szeretnénk vizsgálni, hogyan élték meg az új helyzetet a csendőrség, rendőrség és közigazgatás helyi vezetői? Hogyan hajtották végre, illetve végrehajtották-e a kormány rendeletéit, utasításait? Legitimnek tekintették-e a Sztójay-kormányt és intézkedéseit?8 Hiszen megszállt országról volt szó, miközben Horthy kormányzó a helyén maradt, új kormányt nevezett ki, s hivatalosan a parlamentet sem oszlatták fel, mindössze néhány ellenzéki pártot tiltottak be. Ugyanakkor a németek a megszállás első napjaiban százával tartóztattak le és deportáltak németellenes politikusokat, közéleti személyiségeket. Ahhoz, hogy a megszállás napján Magyarországra érkező, mindössze 150-200 emberből álló Eichmann-kommandó9 végre tudja hajtani a „zsidótlanítási” akciót - pláne ilyen tempóban -, feltétlen szüksége volt a magyar közigazgatási és rendőri, csendőri szervek támogatására, aktív közreműködésére. Kaltenbrunner, az RSHA (Birodalmi Biztonsági Főhivatal) első számú embere annak a véleményének adott 7 A délvidéki akciót részletesen 1. Molnár Judit: Zsidósors 1944-ben az V (szegedi) csendőrke- rületben. Cserépfalvi Kiadó, Bp., 1995. 60-72.; Randolph L. Braham: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon. Belvárosi Könyvkiadó, Bp., 1997. 682-685. További adalékok: Siklós zsidósága a 18-20. században. In: Radnóti Róna: Weiszmayer és Fuchs. Fejezetek a baranyai zsidóság 18-20. századi történetéből. Kronosz, Pécs, 2012. 196-199. 8 Sztójay Döme 1925-től Berlinben volt katonai attasé, majd 1935 decemberétől Magyarország berlini követe. Az ország német megszállását követően vezetésével alakult meg az új kormány (1944. március 22.-augusztus 29.), mely az első hetekben pártokat, kulturális egyesületeket, folyóiratokat, napilapokat tiltott be sorozatban, illetve több mint száz zsidóellenes rendeletet tárgyalt meg és fogadott el. Ezen rendeletek többségében az 1939. évi II. törvény (honvédelmi törvény) 141. §-ára hivatkoztak, amely kimondta, hogy „háború idején vagy az országot fenyegető háborús veszély esetében” a kormány rendkívüli hatalommal rendelkezik. Feltehetően ennek köszönhető, hogy - mint látni fogjuk - a helyi közigazgatás többsége tudomásul vette és végrehajtotta a rendeleteket. A kutatások országos méretű kiterjesztése szükséges ahhoz, hogy kellőképpen árnyalt képet kapjunk a vidéki végrehajtó szervek tevékenységéről, holokausztban játszott szerepéről. A Yad Vashem Archives magyarországi kutatócsoportja 1994-ben megkezdte a magyarországi vidéki levéltárak 1938-1950 közötti iratainak feltárását, és az elmúlt években azok feldolgozását. 9 Az Eichmann-kommandó létszámát a szakirodalom többsége 150-200 főre becsüli. Vági Zoltán kutatásai szerint ebbe a létszámba a titkárnők és sofőrök is beleértendők. L. Vági Zoltán: Endre László politikai pályája 1919-1945. Szélsőjobboldali elit, közigazgatási apparátus, zsidókérdés. Ph. D. disszertáció, Bp., 2003. 150-151.