A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - I. - R. Várkonyi Ágnes: „Örökül a jövő nemzedékeknek”. (A folyamatosságról a magyar történetírásban)

45

A FOLYAMATOSSAGROL A MAGYAR TORTENETIRASBAN

sításához nélkülözhetetlen követelményt a reformkor fogalmazta meg. Általános lesz a bírálat a csak a hadi eseményekkel foglalkozó történetírással szemben, amint Vállas Antal a felállítandó Műegyetem tervében is követelte, hogy a magyar történetírók foglalkozzanak az ipar és a tudományok fejlődésével. 6 A fiatal Magyar Tudós Társaság pályázata ösztönözte Horváth Mihályt a középkori Magyarország iparának és kereskedelmének áttekintésére, majd az 1840-ben megjelent Az ipar és a kereskedelem története Magyarországon a három utolsó század alatt c. munkájának kidolgozására. Egybevágott az itt csak futólag ismertetett igénnyel, hogy Magyarország történetének nélkülözhetetlen része a jobbágyok, a városok, a kereskedők, kézművesek története, a reformellenzék követelménye a polgári nemzetfogalom kialakítására.7

A forradalom és szabadságharc leverése miatt természetszerűen a politikatörténet kapott ismét erőteljes hangsúlyt, de a történelem szélesebb mezején zajló folyamatok ismerete iránti igényt visszaszorítani már nem lehetett. Hun- falvy Pál 1850-ben megjelent tudománypolitikai programiratában a fejlődést állította a harcok történetének ellenében. Az Igaz arany hulla című írásában leszögezte: „A történelem haladása keresztülmegy ugyan a csatamezőkön; de amit útjában a nemzetek díszéül s az emberiség birtokául összefűz, s örökül szán a jövő nemzedékeknek, az egyéb is, mint harci hír: az az anyag és a szellem országában tett munkák eredménye.” Elismeréssel adózott a nyugati világ ipari kereskedelmi fejlődésének, hangsúlyozta a tőkék gyors növekedését s megállapította, hogy „szegény nemzet gazdag mellett a tizenkilencedik század intézkedései által okvetlenül elsínylik; amely nemzet tehát fenn akar maradni, annak minden erejével vagyonosságra kell törekednie. „Következésképen tudnia kell, mire, kikre, a gazdaság, a kereskedelem milyen előzményeire építhet. Mert „vagy felzárkózunk, vagy meghalunk.” Ez a már a reformkorban is megfogalmazott történetismereti igény széles körben érvényesült.8

A Magyar Tudományos Akadémia még nem nyerte vissza nyilvános működésének jogát, amikor a Történeti Bizottmány általános forráskiadási tervébe belevette a „földművelés, a műipar, kereskedés történetére” vonatkozó források felkutatását és a céhlevelek, urbáriumok, árszabások, vásárkiváltságok, számlák stb. összegyűjtését. Mikó Imre pedig kijelentette: haza népei iparának fejődéstörténete ugyanolyan fontos, mint az irodalma.9 Pesty Frigyes történetíró lapját, a Delejtűt a polgári művelt rétegnek szánta, azoknak akik ott élnek, „ahol a hódító ipar hadereje halad”, a „teremtő ipar területén,” s programját e

6 Vállas Antal: Egy felállítandó magyar központi műegyetemről. Pest, 1841. 18.

7 Szabad György: A polgári nemzettéválást szorgalmazó Vörösmarty Mihály. In: Emlékkönyv Berlász Jenő 90. születésnapjára. Szerk. Búza János. Bp., 2001. 413-418.

8 Hunfalvy Pál: Igaz Arany bulla. Új Magyar Múzeum I, 1850, passim.

9 A Történelmi Bizottmány felhívása. Fráter Jánosáé: A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának működése. Bp. 1966. 5-6. „A másik amire súlyt kell fektetnünk a természettudományokban való előrehaladás... a tudomány mellé mű- és gyáripar kell nekünk, e végre ipar- és reáliskolák.” Gróf Mikó Imre beszéde az Erdélyi Múzeum - Egyesület közgyűlésén. Kolozsvár, 1865. február 9. Gyúljanak meg közöttünk is új oltártüzei az ismereteknek. Gróf Mikó Imre beszédei és felhívásai. Összeállította: Egyed Ákos és Kovács Eszter. Kolozsvár, 2008. 100. Továbbá beszédei az Erdélyi Gazdasági Egyesület közgyűlésein, i. m.