A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Kozári Monika: Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak
AZ ELISMERT VÁLLALATI NYUGDÍJPÉNZTÁRAK 445 delhetett el, és kimutatásokat követelhetett a járuléktartalékokra, a vagyon „gyümölcsöztető elhelyezésének” módjára, az ügyforgalomra, a taglétszámra, a nyugdíj megállapításának módjára és a nyugdíjasokra vonatkozólag. A miniszter felügyelte az elismert vállalati nyugdíjpénztárakat, hogy alapszabályszerűen működjenek, kötelezettségeiket teljesítsék, bevételüket kizárólag törvény- szerű, illetőleg alapszabályszerű rendeltetésükre fordítsák. Háromévenként pedig biztosítástechnikai vizsgálatnak kellett alávetnie a felügyelete alatt működő vállalati nyugdíjpénztárakat. A miniszter felügyelete alatt működött „Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak járuléktartalékainak ellenőrzése” című alap, amelyet az elismert vállalati nyugdíjpénztárak ellenőrzésével járó kiadások fedezésére hoztak létre, és amelybe a nyugdíjpénztárak évi járulékjövedelmük 1%-át voltak kötelesek befizetni. Vagyis ők tartották el az ellenőrzésükre létrehozott intézményt. Ha valamelyik elismert vállalati nyugdíjpénztár törvény-, rendelet- vagy alapszabály ellenesen működött, akkor a népjóléti és munkaügyi, később a belügyminiszter az illető pénztár alapszabályait rendelettel módosíthatta és kiegészíthette, sőt a miniszternek jogában állt a pénztárat fel is oszlatni abban az esetben, ha a munkaadó a pénztár törvényben előírt kezeléséről nem gondoskodott, ha a vállalat működése több mint egy éve szünetelt, illetve, ha a pénztárat fenntartó vállalat az 1928:XL. te. rendelkezéseit nem hajtotta végre. A törvény szabályozta az elismert vállalati nyugdíjpénztár megszűnésének az eseteit is. Eszerint az elismert vállalati nyugdíjpénztár megszűnik, ha az alapszabályban meghatározott önkormányzati szerv a megszűnést elhatározza, ha a pénztárat fenntartó vállalat megszűnik, vagy ha a miniszter a pénztárat feloszlatja. A megszűnés csak a népjóléti és munkaügyi, majd a belügyminiszter jóváhagyásával volt jogerős. Rozs-László György a Pénzintézeti Központ vezető munkatársa, később igazgatója, 1941-ben megjelentetett egy könyvet az elismert vállalati nyugdíj- pénztárakról. 1943-ban azonban arra kényszerült, hogy egy pótfüzetet adjon ki könyvéhez, mert a megjelenés óta eltelt két év alatt jelentős jogszabályváltozások történtek.8 Az 1928. évi törvény idevonatkozó rendelkezéseit az 5960/1941. M. E. számú rendelet módosította több ponton. Megváltoztatta az elismert vállalati nyugdíjpénztár létesítésének feltételeit, az átutalási járuléktartalék összegének a megállapítását, a teljes összegű nyugdíjra való jogosultság elérését, bővítette a felvehető tagok körét. A változások miatt Rozs-László Györgynek könyvében új alapszabály mintát kellett közölnie a korábban megjelent alapszabály minta helyett. Közölte továbbá a pótfüzetben az 5960/1941. M. E. számú rendeletnek azokat a pontjait is, amelyek az elismert vállalati nyugdíjpénztárakra vonatkozó rendelkezéseket nem módosították ugyan, de érintették azok tagjait, vagy volt tagjait, illetve a magánalkalmazottakat. 1944-ben aztán Rozs-László György, akkor már a Pénzintézeti Központ igazgatója, kiadott egy zsebkönyvet, amelyben részletesen foglalkozott a magánalkalmazottak nyugdíjbiztosításával és az elismert vállalati nyugdíjpénztá8 Rozs-László György: Pótfüzet az elismert vállalati nyugdíjpénztárak és egyéb vállalati nyugdíjintézményekről írt könyvhöz. Tébe Zsebkönyvtár 5/A szám. Bp. é.n. [1943J, Tébe Kiadóvállalata, 20.
