A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár a XIII. Országos Katolikus Nagygyűlésen, 1920. október
426 FAZEKAS CSABA gróf Zichy Nándor lefektette”, és ez érzékelhető feszültségek forrása volt a nagygyűlésen illetve lehet a későbbiekben is. Prohászka beszédének fogadtatása a hozzá közel álló, jobboldali lapokban a nagygyűlésen tapasztalt hangulatot tükrözte. Mint minden Prohászka-meg- nyilatkozás kapcsán, ekkor sem fukarkodtak a szuperlatívuszokkal, például: „keresztény vezér”, „magyar-keresztény kultúra [sic!] hatalmas képviselője”36 stb. Mások a nagy és győztes „seregszemle” során úgy ünnepelték a püspököt, hogy „igéi mind ismeretesek, de azokat folyton frissen tudja permetezni a szomjas lelkekre”.37 A beszéd nyomán a hallgatóságban és a befogadó közvéleményben levont következtetéseket egy vidéki „keresztény” lap ekként foglalta össze: „A magyar katolikusság két hatalmas oszlopa [vagyis Prohászka és Apponyi Albert] is hallatta szavát a nagygyűlésen. Dr. Prohászka Ottokár, a zseniális tehetségű püspök mondott meglepő beszédet és rámutatott az igazi bajra, a volt liberalizmusra, mely rombadöntötte Magyarországot.”38 Voltak ugyanakkor kritikus kommentárok is. Rákosi Jenő lapjának vezércikke39 például kiemelte, hogy „ez a gyűlés igazán katolikus volt, egyetemes”, s lenyűgöző volt látni az óriási tömeget, hallgatni a tündöklő szónoklatokat stb. Az OKSz elnöke, Zichy János beszédét egyértelműen pozitívnak értékelte, melynek tanulsága az volt, hogy a „keresztény szellemet nem a keresztény uralom csinálhatja meg helyesen, hanem megfordítva: a keresztény szellemnek kell megcsinálnia a keresztény uralmat”. Márpedig - vélte a szerző - ebbe a hibába a székesfehérvári püspök is beleesett: „A tanulságot Zichy János gróf premisszájából, fájdalom, az ünnepi szónokok nem vonták még le. A leghatalmasabb, legfényesebb: Prohászka püspök sem, aki a kormányt mondotta merészen csonka országunk bástyájának.” „Rosszul állunk”, ha ez igaz, vagyis hogy a kormányban jelölhető meg elsősorban a keresztény szellemiség győzelmének biztosítéka - vélekedett, s Banghát már sokkal szélesebb látókörű közéleti személyiségként méltatta. Pro- hászkának címezte kritikáját, amikor arról is írt, hogy nem keresztény politikai hatalom, hanem a társadalmat átható keresztény szellemiség kell (ezek szerint a püspök ilyen irányú szavait épphogy nem érezte meggyőzőnek és inkább a kormánypárt-elnök politikust látta benne), mert úgy vélte, hogy a destruktív szellemet nem a „beteg liberalizmus” szülte, hanem a hitélet meglazulása, ami nélkül a galileisták sem tudtak volna egykor jelentős népszerűségre szert tenni. Mások a magyar irodalom kettéosztásának Prohászka által képviselt felfogását bírálták. Például egy Szegeden megjelenő napilap kommentátora - a cenzúra által erősen meghúzott - cikkében40 egyszerre keserűen és ironikusan ál36 L. pl.: Tarka sorok. Két karcolat a katolikus nagygyűlésről. Esztergom, 1920. október 31. 1. p. 37 Katholikus nagygyűlés. A Nép, 1920. október 31. 1-2. p. 38 Katholikus nagygyűlés. Esztergom és Vidéke, 1920. október 28. 1. p. 39 A katolikus nagygyűlés. Budapesti Hírlap, 1920. október 26. 1. p. (A vezércikk feltehetően szintén Rákosi Jenő munkája.) Vö. Sipos Balázs-, kz (ellen)propaganda. Rákosi Jenő és a „keresztény kurzus”, 1919-1942. Múltunk, 2005. 3. sz. 3-37. 40 Résen. A Munka, 1920. október 27. 3. p. (A cikk másolatához Sikaláné Sánta Ildikó és Nyilas Péter, a szegedi Somogyi-könyvtár munkatársai segítőkészsége nyomán juthattam, fáradozásukat ezúton is köszönöm. F. Cs.) Valószínűsíthető, hogy a cikk szerzője a költő, Juhász Gyula volt. Vö. Juhász Gyula összes művei. Prózai írások, 1918-1922. Szerk.: Péter László. Bp., 1969. (Juhász Gyula Összes Művei, 6.) 654.
