A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár a XIII. Országos Katolikus Nagygyűlésen, 1920. október

A nagygyűlés általánosságban igazolta az előzetes terveket (ebben Prohász- ka beszédének központi jelentősége volt), mint az OKSz vezetői fogalmaztak: a rendezvény „méreteiben és jelentőségében a hozzáfűzött várakozásokat is túlha- ladóan folyt le [...] a tábor lelkesnek és elhatározottnak bizonyult”.30 Egy 1920 novemberében „a magyar katolicizmus helyzetéről” készült kormányzati összefoglaló is úgy fogalmazott, hogy „a háború kezdete óta tartó szünet után az év októberében tartatott meg a XlII-ik kath. nagygyűlés, mely bizonyos seregszemle jellegével bírt”, és kiemelte a nagygyűlésnek a társadalmi egyesületek kezdeményezésében betöltött szerepét.31 A siker a korábbi kétkedőket is felbátorította, az említett Szmrecsányi egri érsek például egy évvel később már úgy fogalmazott: biztos benne, hogy az OKSz „a mai viszonyok között is a siker biztos reményében vállalja a katolikus nagygyűlés rendezését”.32

A rendezvény tanulságait legpontosabban talán a „keresztény-nemzeti ébredés” másik központi személyisége, Bangha Béla foglalta össze.33 Felidézte, hogy a nagyszabású rendezvénnyel kapcsolatosan kétféle szélsőséges értékelést hallott, egyesek szerint a nagygyűlések „üres vakparádék, cifra kiöltözködések, sallangos, de meddő szavalatok”, míg mások egyenesen „őszi hadgyakorlatoknak” tekintik azokat. Bangha úgy vélte, az igazság a kettő között található, hiszen kétségtelenül „erő, lelkesedés és számos gyakorlati gondolat fakad a nyomukban”, viszont túlzás lenne azt hinni, hogy a szónoklatok, határozatok egyből be is épülnek a hétköznapi katolicizmusba. „Baja nagygyűléseinknek, hogy inkább demonstrációk, mint tanácskozások” - fogalmazott, és fontosnak vélte, hogy a gyűlésről hazatérő papok továbbra is hasonló lelkesedéssel munkálkodjanak, szorgalmazta továbbá a katolikus közéleti mozgalmak szorosabb összehangolását.34 Hasonló kritikát fogalmazott meg a kívülálló oldaláról egy sajtó- elemzés,35 mely a „keresztény” politika 1919 utáni alapvető paradigmaváltására hívta fel a figyelmet. Az „erkölcsi megújulás” feletti örömöt osztotta egy, a lapnak névtelenül nyilatkozó „régi”, nyilván az egykori Néppárthoz kötődő politikus, a radikális irányba forduló közéleti program elemei azonban - mint mondta - köreikben „kesernyés hangulatot hagytak hátra”. Felhívta a figyelmet, hogy a Horthy-kor kezdeti szakaszának „keresztény politikusai messze eltávolodtak azoktól az alapoktól, amelyre a keresztény politikát annak idején

PROHÁSZKA OTTOKÁR A XIII. ORSZÁGOS KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEN 425

30 Hindy Zoltán ügyvezető igazgató (et al.) Szmrecsányi Lajos egri érsekhez. Bp., 1920. december 27. - EFL. AN. 1781. ad 4076/1920.

31 Gergely Jenő: Adatok a magyarországi katolicizmus helyzetéről a két világháború között. Levéltári Szemle, 1996. 3. sz. 22-41., 29.

32 Szmrecsányi Lajos egri érsek az Országos Katolikus Szövetségnek. Eger, 1921. október 17. (fogalmazvány) - EFL. AN. 1782. ad 4909/1921. A nagygyűlés ekkor - elsősorban a királypuccsok miatt kiélezett belpolitikai helyzet miatt - elmaradt, viszont 1922-ben újra összehívták, s az előzetes várakozások hasonlóak voltak az egy évvel korábbihoz. L. pl. Szmrecsányi Lajos egri érsek az Országos Katolikus Szövetségnek. Eger, 1922. szeptember 4. (fogalmazvány) - EFL. AN. 1783. ad 4088/1922.

33 Bangha Béla: Nagygyűlésünk és a katholikus papság. Egyházi Lapok, 1920. november 1. 1-2. p.

34 Ezt egyébként a püspöki kar is felismerte, ezért 1922. októberi konferenciáján bizottságot is felállított - éppen Prohászka Ottokár elnökletével -, hogy dolgozza ki egy „életképes központi végrehajtó szerv” alapelveit. Gergely J. : A katolikus egyház története i. m. 126.

35 A katolikus kongresszus utóhangjai. Magyar Hírlap, 1920. október 29. 2. p.