A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - I. - Pók Attila: Gondolatok a progresszió fogalmáról

39 merjük őket: regresszió, hanyatlás, alulfejlettség, fejletlenség, reakció, elnyo­más, egyenlőtlenség, diktatúra, igazságtalanság, embertelenség, háború. Konk­rét szituációk, magatartásformák, eszmék elemzése, értelmezése során a törté­nésznek, a társadalomról felelősséggel gondolkodó értelmiséginek ebben állást kell foglalnia, nem kerülheti el e kategóriák használatát. Egyáltalán nem úgy persze, hogy fekete-fehérre festve ábrázolja a történeti valóságot, hanem ár­nyalt színeket keverve viszonyítási alapnak tekinti ezeket az alapkategóriákat. Következtetésem tehát az, hogy ha általában és globálisan mai világunkban ne­hezen is értelmezhető a progresszió, a haladás fogalma, konkrét esetek elemzé­sében, a múlt értelmezéseit is magában foglaló döntéshelyzetekben, etikailag is formált társadalmi felelősséggel élő értelmiségiként aligha mellőzhetjük a foga­lom használatát. Befejezésül egy esettanulmánnyal5 szeretném illusztrálni álláspontomat. - A „második reformnemzedék” fogalmát Horváth Zoltán 1961-ben megjelent munkája6 óta használja történetírásunk nagyra értékelő, elismerő tisztelettel adózva így annak az 1870-es években született főleg városi asszimilált értelmi­ségiekből álló generációnak, amely a XX. század első másfél évtizedében igen aktívan tevékenykedett a magyar kultúra és közélet porondján. Az 1956-ot kö­vető megtorlás utáni magyar szellemi életben jelentős esemény volt e könyv, hi­szen a neves régi baloldali szociáldemokrata újságíró olyan széles ívű panorá­mát rajzolt a magyar századelő szellemi életéről, amelyben a progresszió tábora messze túlnyúlt a korabeli uralkodó történetszemléletben a haladás letétemé­nyesének tekintett „forradalmi munkásmozgalmon”.7 Horváth Zoltán azt kí­vánta dokumentálni, hogy a 19. század utolsó éveiben, a millenáris csillogást követő bő másfél évtized során ez a nemzedék reformkori elődeihez hasonló kreativitással és odaadással foglalkozott a korszak politikai és társadalmi alap­kérdéseivel. A könyv művelődéstörténeti panorámába ágyazva mutatja be, ho­gyan lett a nagykárolyi körorvos fia, a budapesti egyetem jogász hallgatója, a földművelésügyi minisztérium fizetés nélküli segédfogalmazója, Jászi Oszkár tudományos felkészültsége, szervezőképessége, sokfelé nyitott egyénisége ré­vén e reformnemzedék egyik központi személyisége tudósként, folyóirat-szer­kesztőként, publicistaként és alkalmanként aktív politikusként is. Horváth egy kétpólusú társadalmi-politikai rendszert feltételez, abból ki­indulva, hogy a megújulás igénye irodalomban, művészetekben, tudományban, politikában hozzávetőleg egy időben, gyorsan és radikálisan jelentkezett . Értel­mezése szerint az 1906 utáni időszakban többé-kevésbé egységes erőt jelentet­tek a Társadalomtudományi Társaság és a Huszadik Század körül szerveződő értelmiségi csoportok, a Nyugat köre, Ady, Móricz, Bartók, Kodály és a szociál­demokrata Népszava olvasói - a „haladás” táborát, amellyel Horváth szembeál­lította a „hivatalos” Magyarország szintén többé-kevésbé egységesnek feltéte­GONDOLATOK A PROGRESSZIÓ FOGALMÁRÓL 5 Ehhez felhasználtam A progresszió stációi. Jászi Oszkár Kossuth képe c. tanulmányomat. In: Pók Attila: A haladás hitele. Akadémiai Kiadó, Bp., 2010. 68-93. 6 Horváth Zoltán: Magyar századforduló. Gondolat, Bp., 1961. 7 L. Nagy Péter utószavát a mű 1974-es kiadásához valamint Pamlényi Ervin kritikáját (Ma­gyar Nemzet, 1961. január 7.)

Next

/
Thumbnails
Contents