A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - I. - Pók Attila: Gondolatok a progresszió fogalmáról
40 POK ATTILA lezett reakciósságát. Szerinte ez a „reakció” (amelynek fő társadalmi hordozói a nagybirtokos arisztokrácia és a katolikus klérus) felelős Magyarország kulturális elmaradottságáért. Az alapvető szociális, gazdasági reformok, leginkább a nagybirtokrendszer csak a „hivatalos” Magyarországgal konfrontálódva, egy sajátos ellenkultúrára alapozva voltak kidolgozhatok és ez az ellenkultúra volt a magyar progresszió egyik pillére. Evvel szembesült „a reakció egységfrontja”, amelynek gyújtópontjában Tisza István gróf állt. Két tábor van tehát a magyar közéletben, politikában Horváth szerint 1906 után: „azoké, akik az erősödő, de számban még mindig apró kisebbséget jelentő munkásosztály oldalán robbantani akartak mindent, s velük szemben az a lomha, de nyomasztó többségű tömeg, melyet a reakció szabadon felhasználhatott”.8 Horváth könyve korszakhatár a magyar századelő történetének kutatásában, a társadalomtudós-művész- irodalmár reformgeneráció teljesítménye e könyv nélkül nem került volna méltó helyére a magyar eszmetörténetben, de ez az értelmezés nem tükrözi a bemutatott anyag sokszínűségét, gazdagságát. Hasonlóan leegyszerűsítő az az 1960-as évektől az oktatásban is érvényesülő felfogás, amely szerint a magyar politikai progressziót a századelőn az a három fő irányzat képviseli, amelyek 1918 októberében a Magyar Nemzeti Tanácsban találkoztak: a szociáldemokrácia, a polgári radikalizmus és Károlyi Mihály Függetlenségi Pártja. Az októberi program: az általános választójog, a földreform, a nemzeti kisebbségek jogainak kodifikálására irányuló törekvések jelentik a progresszió platformját és akik azt bármi okból elutasítják vagy a társadalmi válságjelenségekre más terápiát kínálnak, nem sorolhatók a „haladás” táborába.9 Az utóbbi évek kutatásai alapján árnyaltabb kép formálódik: előtérbe került a kormányzat teljesítménye a gazdaság, a művelődés modernizálásának területén. A progresszió nem korlátozódhat a politikai rendszer demokratizálására vonatkozó reformtervekre, a közoktatás korszerűsítése, Wekerle pénzügypolitikája, Darányi agrárreform-elkép- zelései10 a magyar társadalom életminőségének javítását szolgálták, akárcsak Andrássy, Eötvös, Deák, Trefort, Tisza Kálmán, Baross Gábor, Szilágyi Dezső és számtalan hivatalt vállaló társuk államépítő teljesítményei. A második reform- nemzedék központi személyisége, Jászi Oszkár és köre épp abban látta egyik fő feladatát, hogy a magyar liberalizmus hagyományainak fokozatos kiüresedésére figyelmeztetve dolgozzon ki reformprogramot. Befejezetlenül maradt öregkori visszaemlékezéseiben Jászi például nagy lelkesedéssel ír Csáky Albin és Szilágyi Dezső egyházpolitikájáról,11 amely a modern állam intézményrendszerében kívánta elhelyezni az egyházakat és a liberalizmus felújítását ígérte az 1890-es évek közepén. Az egyetemi tanulmányai során szerzett tapasztalatok, majd a földművelésügyi minisztériumban végzett munka, a magyar valóság alaposabb megismerése arra késztette Jászit, hogy ne a meglévő intézményrendszeren belül, hanem azon kívül keressen magának fórumot. Az előtte járó viktoriánus 8 Horváth ZMagyar századforduló i. m. 283. 9 L. erről Hajdú Tibor: Az utak szétválnak. Világosság, 1993. 3. 5-10. 10 Glatz Ferenc: Darányi és kortársai. (Kérdőjelek a századforduló magyar történelmében.) In: Darányi Ignác emlékkonferencia, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Bp., 2000. 11 Jászi Oszkár publicisztikája. Szerk, Ltván György, Varga F. János. Magvető, Bp., 1982. 569.
