A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - III. - Molnár András: Deák zalai tisztelői. A Deák Ferenc nevelési alapítvány első évtizede (1840-1850)
380 MOLNÁR ANDRÁS thyány grófok, Szentgrót birtokosai távolabbi rokonuk, a körmendi Batthyány Fülöp herceg nagylelkűségében bízva, annak nevében ajánlottak fel 500 pengőforintot, erről azonban a herceg még 1842 tavaszán sem tudott.17 Zala vármegye 1842. január 10-ei közgyűlése az alapítványi pénzeket kezelő megyei főadószedő, Koppány Ferenc jelentése nyomán intézkedett, hogy az addig befizetett 800 pengőforint alapítványi tőkét helyezzék el kamatra a keszthelyi Festetics-uradalom pénztárában, a fő- és alszolgabírók pedig szólítsák fel mindazokat, akik valamilyen formában nem rendezték még tartozásukat, hogy azt 1842. április 1-ig tegyék meg.18 E felszólításoknak nem sok foganata lett, amint az Koppány Ferenc 1842. április 11-én, a vármegye közgyűlésének készített jelentéséből kiderül. Az alapítók eredetileg azt tervezték, hogy az alaptőke 6666 forint 40 krajcárjának hatszázalékos, 400 forintnyi kamatával évente két ifjú taníttatását támogatják, a fennmaradó tőkét pedig tovább kamatoztatják, mindaddig, amíg annak összege el nem éri a további 3333 forint 20 krajcárt, aminek 200 forintra rúgó éves kamatát egy harmadik ifjú támogatására fordítanák. A valóság ezzel szemben lehangoló volt: 1842. április 11-éig az alaptőkéből készpénzben mindössze 1141 forintot fizettek be, kötelezvényekben pedig 1750 forintra vállaltak kötelezettséget, míg kamatok fejében alig 137 forint folyt be. A főadószedő ezek után joggal panaszolta, hogy az alapítványra felajánlott, összesen 7761 forintnyi tőkéből még mindig hiányzik 4870 ezüstforint, amit az illetők sem készpénzben, sem kötelezvényben nem teljesítettek, ráadásul a kamatokat sem Fizették be. Deák Ferenc időközben kiválasztotta az első iíjakat, akiknek 1841. október 1-jétől járt volna a 200-200 forintnyi támogatás, a lefizetett alaptőke és a befolyt kamat azonban ehhez még az első iskolai félév elteltével sem volt elegendő. Mindezekre való tekintettel Koppány Ferenc kérte a vármegye közgyűlését, hozzanak hathatós intézkedéseket a felajánlott alapítványi tőke és a hátralévő kamatok beszedésére, hogy „a Deák Ferenc nevet viselő alapítvány ne csak papiroson, hanem valósággal is létesüljön”.19 Zala vármegye 1842. április 11-ei közgyűlése a főadószedő kérésének eleget téve elrendelte, miszerint a fő- és alszolgabírók intsék meg a tartozókat, hogy május 15-ig rendezzék tartozásukat, ellenkező esetben a megyei főügyész kötelessége lesz őket szóbeli perbe idézni.20 Mivel e határozatot sem a megyei tisztségviselők, sem az adósok nem siettek végrehajtani, a vármegye 1842. augusztus 8-ai közgyűlése ismét figyelmeztette őket hivatali kötelességükre, illetve felajánlásukra. Ekkor derült ki, hogy nem csupán a befizetések maradtak el, hanem még az addig összegyűlt összeget sem vette fel hitelként Festetics László gróf, így, mivel az alaptőke nem kamatozott, a tanév elteltével sem áll rendelkezésre a kellő összeg a két tanuló támogatására. Zala vármegye közgyűlése, elkerülendő a megszégyenülést, úgy döntött, hogy átmenetileg a nemesi felkelés 17 ZML kgy. jkv. 1842:1397. (232-233. p.) 18 ZML kgy. jkv. 1842:304. (150. p.) 19 ZML kgy. ir. 1842:1397. 20 ZML kgy. jkv. 1842:1397. (231-232. p.)
