A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - I. - Pók Attila: Gondolatok a progresszió fogalmáról
36 PÓK ATTILA tó, az Eric Hobsbawm által meghonosított terminológiával élve, „hosszú” 19. század természettudományos, műszaki és orvostudományos vívmányai, a fejlődés fogalom tartalma e korszak vonatkozásában egyértelműnek, világosnak tűnik. E hosszú század elején kevesebb ember kevesebbet és nehezebb körülmények között termelve, rövidebb ideig és kényelmetlenebb viszonyok között élt, rövidebb ideig tanult és átlagosan alacsonyabb szintű képzésben részesült, mint a század végén. A nagy birodalmaktól a nemzetállamok irányába, a földtulajdon meghatározó társadalomstrukturáló szerepétől a tőketulajdon főszereplővé válása, a feudális gazdasági társadalmi viszonyoktól a polgári struktúrák térnyerése, a rendi politikai képviseleti formáktól a népképviselet, általános és titkos választójog felé, a romantikától a realizmus majd az avantgárd irányába mutató átalakulásokat, változásokat szinte magától értetődően tekinti a köz- gondolkodás és tekintette a társadalomtudományok fő vonulata az 1960-as, 70-es évek fordulójáig progressziónak. A lehető legáltalánosabban fogalmazva: meghatározó volt és sokak számára ma is az a felfogás, amely a felvilágosodás politikai következményeként a legtágabb értelemben vett szabadság térnyerésének fokát tekinti a haladás, progresszió mértékegységének: nő a szabadság a természet emberi „meghódításával”, nő a szabadság a zsarnokság különböző formáinak leküzdésével, nő a szabadság, ha a többségi akarat érvényesül a kisebbségek elnyomása nélkül. A történelem evolúciójának képviselői (így Saint Simon, Engels, Marx, Spencer, Henry Maine, Morgan, Frazer) gazdag anyagon kifejtett felfogása szerint az angol „dicsőséges”, a nagy francia és az amerikai forradalom után kialakuló „nyugati” társadalmak és politikai rendszerek fejlettebbek, haladóbbak, mint minden más korábbi társadalomtípus. E közkeletű nézet szerint nem kétséges, hogy merre van előre: a történelem nem ciklikus körforgás, hanem teleologikus folyamat, a cél a felvilágosodás értékeinek (szabadság, egyenlőség, szolidaritás, műveltség, tudás), minél nagyobb körben, minél nagyobb mértékben történő térnyerésének elősegítése. Ezek a társadalomelméleti gondolatok aligha választhatók el az élőlények származásáról szóló evolúciós gondolatok térnyerésétől a 19. század közepén, a magyar szakirodalomban a Somlai Péter szerkesztette Az evolúció elméletei és metaforái a társadalomtudományokban c. kötet2 a legfrissebb bevezető e kérdéskörbe. E felfogást politikailag egyrészt megrendítette, másrészt megerősítette a két világháború és a hidegháború tapasztalata. Megrendítette, mivel korábban elképzelhetetlen szörnyűségeket hoztak, másrészt megerősítette, hiszen ha hatalmas áldozatok árán is, de úgy látszott, hosszú távon a felvilágosodás ideáljaihoz kapcsoló politikai csoportok, irányzatok győzedelmeskedtek. Ha a haladás alapgondolatát nem is, de tudományosan az evolucionizmus eszméjének pozícióit gyengítette a strukturális-funkcionalista szociálantropológia. Kulturális relativista álláspontjuk szerint Franz Boas és követői a kultúrákat csak önmagukban értelmezhetőnek tartották, hasonló Radcliffe-Brown felfogása, Mali2 Napvilág Kiadó, Budapest, 2004. Gedeon Péter, Pál Eszter, Sárkány Mihály, Somlai Péter tanulmányaival.
