A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Zsoldos Attila: Hűséges oligarchák

348

ZSOLDOS ATTILA

Gondolhatnánk persze, hogy Fülöp egyedi túlkapásának bukkantunk a nyomára, vagy akár azt is, hogy egyszerűen egy erőszakos fráterrel állunk szemben, ha adataink nem cáfolnák meggyőzően mindkét vélekedést. Fülöp ugyanis más alkalommal sem idegenkedett az erőszakos birtokfoglalástól,6 vagy attól, hogy egy vásárt más birtokáról a magáéra helyezzen át önkényesen.7 Az is bizonyos, hogy az efféle, oligarchákhoz illő visszaélések I. Károly hűséges bárói közül nem egyedül Fülöpre voltak jellemzők: unokaöccsére, vagyonának és tisztségeinek örökösére, Vilmosra szintén számos alkalommal panaszkodtak a kárvallottak: erőszakos birtokfoglalást,8 bírói hatalmával való visszaélést,9 vagy éppen ellenkezőleg, az igazság kiszolgáltatásának megtagadását10 róva fel neki. Arról, hogy ezek a vádak nem minden esetben lehettek alaptalanok, maga Vilmos tanúskodik, amikor 1330-ban, lengyelországi hadjárata előtt11 kelt végrendeletében maga gondoskodott erőszakoskodásai néhány áldozatának kárpótlásáról.12 A 13-14. század fordulója körüli évtizedek oligarchái gyakran prédálták fel különböző egyházak birtokait, s lám, ugyanígy tett Szécsényi Tamás erdélyi vajda - a Drugetek- hez hasonlóan I. Károly legbizalmasabb híveinek egyike - is, amiért ugyanazt a büntetést kapta, mint az oligarchák: az erdélyi püspök 1341-ben kiközösítette.13

Királyi méltóságviselők kisebb-nagyobb visszaéléseiről persze a középkor bármely időszakából fölös számban lennének felidézhetők további példák. Aba nembéli Amadé és a Drugetek - Fülöp és Vilmos - között azonban számos más, zavarba ejtő hasonlóság fedezhető fel.

Amadé halálakor, 1311-ben Eszakkelet-Magyarországon gyakorolt hatalmat: az 1280-as évek végétől kiépülő tartománya fokozatosan kiterjedt Abaúj, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg és Szepes megyékre, de befolyása érzékelhető volt Borsod, Gömör és Szabolcs egy részén is.14 Az uralma alá tartozó megyéket „ispán”-i címet viselő alispánjai irányították,15 akik gyakran valamelyik várának várnagyai is voltak

180.; 1328. máj. 10.: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 269 793.

6 1323. febr. 12.: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I-XI. Stud. et op. Georgii Fejér. Budáé 1829-1844. (a továbbiakban: CD) VIII/5.134-135., vö. 1323. júl. 14.: CD VIII/5. 133-137.

7 1320. ápr. 6.: DF 233 687.

8 1329. jún. 25.: DL 68 812.; 1332. márc. 1.: DF 269 866.; 1336. (aug.?): DF 279 568. (keltére 1. Anjou-kori Oklevéltár I-XV, XVII., XIX., XXIII-XXVIII. Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Almási Tibor, Blazovich László, Géczi Lajos, Kőfalvi Tamás, Piti Ferenc, Sebők Ferenc, Tóth Ildikó. Szeged-Bp. 1990-2010. [a továbbiakban: AOklt] XX. 337. sz.); 1336. szept. 8.: DF 264 164.

9 1330. jan. 13.: DL 57 096. (vö. még DL 57 097. és DL 57 099.); 1330. jún. 2.: DF 272 448.

10 1335. nov. 8.: DL 107 302.; 1337. júl. 9.: CD VIII/4. 262-263. (vö. 1337. júl. 9.: DL 40 750.).

11 1330. nov. 29.: AO II. 515-517., vö. 1333. okt. 6.: DL 105 572. - A hadjáratra indulás magyarázza meg, miért készített Vilmos végrendeletet, vö. Kurcz Ágnes: Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században. Bp. 1988. 146. (258. sz. jegyz., ahol a „védekezett” nyilvánvaló sajtóhiba a „végrendelkezett” helyett).

12 1330. aug. 9.: CD VIII/3. 506-511.

13 (1341.) okt. 31.: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I-VII. Bearb. von Franz Zimmermann, Carl Werner et al. Hermanstadt 1892-1991. I. 518-520. (keltére 1. AOklt XXV 760. sz.).

14 Vö. Zsoldos Attila: Kassa túszai. Pillanatfelvétel 1311-ből Aba nembéli Amadé famíliájáról. Történelmi Szemle 39. (1997) 345-362.

15 Vö. 1301. s. d.: AOklt I. 148. sz.; 1302. jan. 27.: RDES I. 64-65.; 1303. aug. 20.: AO I. 60-61.; 1303. máj. 5.: Hazai okmánytár I-VIII. Kiadják Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghely De