A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Solymosi László: Szőlőbirtok és oklevéladás a középkori Magyarországon

szavatosságot vállalt.34 A szavatosság alkalmazása mellett előfordult büntetés kilátásba helyezése, ha valaki megtámadná a jogügyletet. Ebben az esetben a birtokátruházót és utódait a per megkezdése előtt (ante litis ingressum) a szőlőbirtok értékében elmarasztalták.35

Az oklevelekben gyakran előfordul a salvo iure nostro et alieno formula (clausula reservationis), amely azt a lehetőséget kívánta kizárni, hogy a jogügylet jogot sértsen.36 A formulában a noster birtokos melléknév arra vonatkozott, akinek a nevében kiállították az oklevelet. Az oklevéladó tehát alapvetően a maga jogait akarta védeni. Jól mutatja ezt a formula rövidebb változata (salvo iure nostro), amely a mások jogára nem volt tekintettel. Az oklevéladó tehát valamilyen kapcsolatban állt a jogügylet tárgyával, a szőlőbirtokkal. Az összefüggés feltárul, ha megvizsgáljuk, kik voltak az oklevéladók.

Döntően egyházi intézmények (káptalanok, konventek), városok, mezővárosok adták ki ezeket az okleveleket. Az esetek túlnyomó többségében az oklevéladó nem volt részese a jogügyletnek. Ritka volt, hogy az eladó vagy az adományozó maga állított ki oklevelet. A magyarországi jogfelfogás ugyanis nem ismerte el a saját ügyben saját pecsét alatt kiadott írások jogérvényét, a magán- személyek pecsétjei nem voltak autentikusak. Ezzel szemben a káptalanok és konventek, valamint a városok és mezővárosok pecsétjeit autentikusnak tartották.37 A változást Pozsony példájával érzékeltethetjük.

SZŐLŐBIRTOK ÉS OKLEVÉLADÁS A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 319

34 Az egri székeskáptalan 1380-ban készült oklevelében olvasható: Insuper obligarunt se eedem partes heredes, posteritates et successores suos a hominibus ratione dictarum vinearum quo supra in concambium traditarum processu temporis inquietare nitentibus sese mutuo et mutua vicissitudine semper et ubique defendere et expedire debere laboribus eorum propriis et expensis. DL 96 547. Hasonló adatok (Fassio vinee concambialiter tradite) a 15. században összeállított Somogyvári For- muláskönyvből: Teleki-bolyai Könyvtár, Marosvásárhely, MS 374. föl. 10v—1 lr: - DF 292 658. A forrásról lásd Bónis György: A somogyvári formuláskönyv. In: Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Bodor András - Cselényi Béla - Jancsó Elemér - Jakó Zsigmond - Szabó T. Attila. Kolozsvár 1957. (A Bolyai Egyetem Kiadványai I. Tanulmányok 1.) 117-133.

35 DL 39 312., 47 397. Az utóbbi oklevél kiadása: Solymosi László: Adatok Pápa város középkori történetéhez. In: Tanulmányok Pápa város történetéből. II. Szerk. Hermann István. Pápa 1996. 52-53.

36 A veszprémi székeskáptalan írta 1425-ben: quandam vineam ... [az eladói ... vendiderunt coram nobis presentium vigore mediante, per prenominatos Petrum sartorem et Georgium filium Stephani [a vevő | ipsorumque heredes et successores universos hire perpetuo et irrevocabiliter salvis nostro et aliorum iuribus possidendam pariter et habendam. Vp. kápt. m. lt. Nagypécsely 31. - DF 201236. Kiadása: Codex diplomaticus patrius Hungaricus. I—VIII. Kiadják: Ipolyi Arnold, Nagy Imre, Páur Iván, Ráth Károly, Véghely Dezső. Győr, Bp. 1865-1891. IV 283-284.; Gutheil Jenő: Veszprém város okmánytára. Oklevelek a veszprémi érseki és káptalani levéltárakból (1002-1523). Kiadásra előkészítette Kredits László. Veszprém 2007. (A veszprémi egyházmegye múltjából 18.) 246., 287.; Érszegi Géza - Solymosi László: Veszprém város okmánytára. Pótkötet. Supplementum ad Monumenta civitatis Vesprimiensis (1000-1526). Veszprém 2010. (A veszprémi egyházmegye múltjából 20.) 446., 486.; Somogyvári Formuláskönyv (lásd a 34. jegyzetet) föl. 3r.; Formularium Ordinis Sancti Pauli primi heremite. Textedition des Pauliner-Formelbuches aus der ersten Hälfte des 16. Jahrhunderts (Cod. Lat. 131. der Universitätsbibliothek zu Budapest). Hrsg. Beatrix F. Romhányi - Gábor Sarbak. (Tagungen zur Ordensgeschichte 4/3.) Bp. 2012. 86. Vö. F. Romhányi B.: A lelkiek a földiek nélkül i. m. 69-72.

37 Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Bp. 1930. 231-232., 243. Vö. Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungáriáé per Stephanum de Werbewcz editum. Critice recensuerunt et Anglice reddiderunt János M. Bak, Péter Banyó, Martyn Rady. (Decreta regni mediaevalis Hungáriáé 1/5.) Bp. 2005. 242. (II pars 13. tit.), 392 (III. pars 13. tit.).