A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Solymosi László: Szőlőbirtok és oklevéladás a középkori Magyarországon

320

SOLYMOSI LÁSZLÓ

A pozsonyi ciszterci apácakonvent 1249-ben eladta a pozsonyi vár melletti szőlejét a heiligenkreuzi apátnak, s erről saját pecsétje alatt oklevelet állított ki.38 Egy pozsonyi asszony 1319-ben a maga és elhunyt férje lelki üdvéért pozsonyi szőlejét a heiligenkreuzi apátságnak adományozta. Jámbor adományáról magán- oklevelet állított ki, de azt Pozsony város pecsétjével erősítették meg.39 Ezt követően Pozsony és a többi város, mezőváros a település határán belüli ingatlanforgalommal kapcsolatos írásbeliség egészét a maga hatáskörébe vonta. A 15. század elején megfogalmazott Budai jogkönyv megkövetelte, hogy minden adásvételről, zálogosításról, bérbeadásról városi oklevél készüljön.40 Pozsony város tanácsa 1451-ben úgy döntött, hogy a város területén a szőlőbirtok és a többi ingatlan átruházása ügyében a helybéli (pozsonyi) káptalan vagy más idegen hatóság pecsétje alatt kiadott oklevelek nem bírnak jogerővel.41 Mindez azt jelentette, hogy az autentikus pecséttel rendelkező városokban, mezővárosokban a település határain belül fekvő ingóságok és ingatlanokra nézve örökjogon (iure pe- rennali) jogügyletet kizárólag a városi hatóság előtt lehetett tenni, amelynek oklevelei jogérvényesek voltak. A települések a kötelező városi oklevéladás révén az ingatlanforgalmat felügyelték és ellenőrizték.

Patak, Újhely, Miskolc városok határában jelentős szőlőművelés folyt. Kiadványaik jó része a szőlőbirtokról, a szőlők adásvételéről szólt.42 Mivel a települések középkori levéltára jobbára megsemmisült, többnyire csak azokat az okleveleket ismerjük, amelyek az oklevélnyerő (destinatarius) egyházi intézmények levéltárában fennmaradtak.

Vásárhely mezőváros határában a vulkanikus eredetű Somló-hegy (akárcsak ma) kiváló bort adott. A helybeli földesúr, a bencés, majd premontrei apácakolostor csaknem valamennyi oklevele a helybeli és az extraneus szőlőbirtokosok jogügyleteivel foglalkozott. Az is megesett, hogy a konvent a mezőváros bírájával és 12 esküdtével együtt állította ki az oklevelet.43

A káptalanok és konventek 15. századi és későbbi formuláskönyvei azt mutatják, hogy a szőlőbirtokkal kapcsolatos jogügyletek megörökítése tette ki írásbeli

38 Urkunden des Cistercienser-Stiftes Heiligenkreutz im Wiener Walde. Ed. Johannes Nép. Weis. I—II. Wien 1856-1859. (Fontes rerum Austriacarum II. Abt.: Diplomataria et acta XI/1., XVI/2.) I. 118.; CodSlov II. 239-240. (Magyarországon ez a legrégebbi, apácakonventtől fennmaradt eredeti oklevél.)

39 Urkunden des Cistercienser-Stiftes Heiligenkreutz i. m. II. 61-62. Vő. Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae. I—II. Ad edendum praeparavit Vincent Sedlák. Bratislavae 1980-1987. II. 229. (490. sz.).

40 Das Ofner Stadtrecht 129. (201. cikkely). Vő. uo. 187. (394. cikkely).

41 Király János: Pozsony város joga a középkorban. Bp., 1894. 134. Vö. Szentpétery Magyar oklevéltan i. m. 232.

42 Gulyás László Szabolcs: A mezővárosi önkormányzat funkciói és társadalmi háttere a középkori Hegyalján. Doktori értekezés. Debrecen 2008. (kézirat) passim. Miskolc város 25 kiadványából 11 foglalkozik szőlőbirtokkal. DL 6328., 14 674., 15 297., 15 547., 15 731., 7511., 83 665., 83 949., 86 715., 107 804.; DF 229 673. Vö. Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata. III. Oklevéltár. Miskolcz 1890. 63-64., 67-68., 80-82., 88-91., 93-94.; Gyulai É.: Szőlőbirtoklás Miskolcon i. m. 8-26.

43 Lukcsics Pál: A vásárhelyi apácák története. Veszprém 1923. (Közlemények Veszprémvár- megye múltjából 1.) 31-34., 51-60., 79-80.; Solymosi L.: Adatok Pápa város középkori történetéhez i. m. 52-53.; DL 39 312., 40 819., 42 417., 42 990.; DF 278 300. Uő.: Apácakonvent mint hiteleshely? A somlóvásárhelyi apácák jogi írásbelisége a középkorban. (Megjelenés előtt a 80 éves Kredits Lászlót köszöntő tanulmánykötetben.)