A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Solymosi László: Szőlőbirtok és oklevéladás a középkori Magyarországon

Solymosi László

SZŐLŐBIRTOK ÉS OKLEVÉLADÁS A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

Oláh Miklós, aki később esztergomi érsek lett, Habsburg Mária özvegy magyar királyné németalföldi udvarában 1536-ban országleírást készített a török hódítás és pusztítás előtti középkor-végi Magyarországról.* 1 Hungária című kéziratos munkájában személyes tapasztalatai alapján részletesen ismertette a magyar királyság földrajzi és gazdasági viszonyait, és foglalkozott a szőlőműveléssel és a bortermeléssel is. Megemlítette, hogy a síkságokat és a magas begyeket kivéve mindenütt termelnek bort. Felsorolta azt a tíz megyét, valamint Erdélyt és Szlavóniát, ahol kiváló bort készítenek, és megnevezte azokat a településeket, elsősorban városokat és mezővárosokat (többek közt Budát, Sopront, Pozsonyt és Pécset), amelyek határában jelentős volt a szőlőművelés. Arról is szólt, hogy Magyarországon sokkal több a fehér, mint a vörös bor, s a legkiválóbb bort az ország déli részén, a mai Belgrádtól északnyugatra fekvő Szerém- ségben készítik.2

Oláh Miklós pillanatfelvételét több évszázados folyamat előzte meg. Az alábbiak előbb vázlatosan a szőlőművelés alakulását mutatják be, majd a szőlőbirtok és az oklevéladás összefüggéseit tárják fel.

A magyar nyelvben számos ótörök jövevényszó - mint például a szőlő, a bor, a seprő - tanúskodik arról, hogy a honfoglalók már bizonyos szőlőművelési és borászati ismeretek birtokában érkeztek a Kárpát-medencébe.3 Az is valószínűsíthető, hogy ezek a tapasztalatok a ligetes szőlőművelés gyakorlatából származtak. Ennek lényege, hogy a fa körül, amelyre a szőlő felfutott, megritkították az árnyékot adó fákat, kiirtották a bozótot, valamennyire tisztán tartották a tő környékét, továbbá metszették és a következő alkalmas fához lebujtott

* A tanulmány a 2010-ben tartott amszterdami előadás kiadásának [László Solymosi: Weingut und Urkundenausstellung im mittelalterlichen Ungarn. Archiv für Diplomatik 57. (2011) 395-412.] magyar nyelvű változata.

1 Az esztergomi érsek életére 1. R. Várkonyi Ágnes: Oláh Miklós. In: Esztergomi érsekek 1001-2003. Szerk. Beke Margit. Bp. 2003. 256-261.

2 Nicolaus Olahus: Hungária - Athila. Ediderunt Colomannus Eperjessy-Ladislaus Juhász. Bp. 1938. (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum, saeculum XVI). 30. (cap. 18.). Vö. Uo. 10-11., 13-15., 17-21., 28. (cap. 5-8., 10-11., 16.).

3 Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. I—III. Hg. v. Loránd Benkő. Bp. 1993-1997. I. 125 (bor), II. 1319 (seprő), 1455 (szőlő). Vö. László Makkal: Östliches Erbe und westliche Leihe in der ungarischen Landwirtschaft der frühfeudalen Zeit (10.-13. Jahrhundert). Agrártörténeti Szemle 16. (1974) suppl. 47^9.