A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - I. - K. Lengyel Zsolt: Hungarológia, finnugrisztika és Kelet-Európa-kutatás Németországban. Egy kulcskérdés, két válasz és néhány tartalmi következmény
30 K. LENGYEL ZSOLT gül Medgyessy Péter két szűk esztendejéről megtudjuk, hogy nem folytatta elődje, Orbán Viktor „konfliktusorientált, polarizáló kurzusát”, hanem „visszatért a konszenzusorientált demokráciamodellhez”.67 Eközben a szocialista-liberális koalíciónak nemcsak az Orbán-kormánytól örökölt gazdasági csődtömeggel kellett megbirkóznia,68 hanem magával az „utcára” kivonuló „nemzeti-konzervatív ellenzék”-kel is,69 amely „szélsőséges konfliktuspolitikával” a kormány „delegitimálására” törekedett.70 Itt nem a magukat baloldalnak és jobboldalnak nevező csoportok merev, de a kortörténeti tények alapján indokolt szembeállítása tűnik fel. A meglepő az, hogy a szerző maga is beáll a magyarországi belpolitikai mezőnybe. Két fő forrása e fejezetben is a. Népszabadság és az akkori, vagyis szintén baloldali Magyar Hírlap, amelyeknek tudósításaira rendszerint szerző, cím és oldalszám nélkül, jóformán ellenőrizhetetlenül hivatkozik. Az ekképp kikerekedő értékelés hiányérzetet kelt, mivel nem az összes begyűjt- hető dokumentum forráskritikai egybevetésén alapul. Mindvégig a napipolitikai csatározásokban résztvevő egyik áramlat hullámhosszán mozog. E könyv egyik érdekessége, hogy magyarországi jelentéstartalmaival németországi szemléletet is tükröz. Egyik tárgykörén túl is értelmezhető kijelentése, hogy a Medgyessy-kormány „radikális »nemzetpolitikai« követelésekről” lemondva Jelentős sikereket ért el” a kül- és szomszédságpolitikában.71 Beszédes külsőség, hogy a szerző a nemzetpolitikai szót saját idézőjelben használja, ezzel is elhatárolódva attól a jelenségtől, amelyet a németországi Kelet-Euró- pa-kutatás számottevő része általában visszafogottan kezel, magyar vonatkozásban pedig hangsúlyos kritikával illet. Természeténél fogva a 20. századi nemzetiség- és kisebbségpolitikák témakörét tölti ki, lényeges megítéléseinek fogalmisága azonban megragadható az első világháborút megelőző korszak vonatkozásában is. A történelmi Magyarország utolsó évtizedeiben egyszerre akart nemze- tekfeletti és nemzetállami lenni. E kettősség egyik évtizedek óta vitatott megnyilvánulása, a dualizmus kori magyar nemzetiségpolitika, napjainkban fel-fel- bukkan német történettudományi értekezésekben, mégpedig közvetlenül vagy közvetve az újabb magyar kutatás által javallott értelmezési módon.72 Az önkéntes magyarosodás és az irányított magyarosítás összehasonlításáról van szó, közelebbről az állami iskola- és nyelvpolitika, valamint a többnyelvűség tükrében. Ezt kísérli meg a jénai egyetem kelet-európai tanszékének vezetője 2003-ban közzétett habilitációjában és egyéb, szintúgy a felvidéki és az erdélyi helyzetet megvilágító tanulmányaiban, amelyekben a szlovákok, románok és erdélyi szászok 1867 és 1914 közötti iskolatörténetében feltárja a magyar állameszmével való nehéz szembesülés szövevényes nyomait.73 Érdekes, hogy má67 Uo. 411. 68 Uo. 413. 69 Uo. 403. 70 Uo. 408. 71 Uo. 415. 72 Vő. pl. Szarka László'. Modernizáció és magyarosítás. Korunk, 3. folyam, 18 (2007) 12, 25-35. 73 Joachim von Puttkamer: Schulalltag und nationale Integration in Ungarn. Slowaken, Rumänen und Siebenbürger Sachsen in der Auseinandersetzung mit der ungarischen Staatsidee 1867-
