A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - I. - K. Lengyel Zsolt: Hungarológia, finnugrisztika és Kelet-Európa-kutatás Németországban. Egy kulcskérdés, két válasz és néhány tartalmi következmény
sutt kevésbé tartja meggyőzőnek a magyarosodás és a magyarosítás megkülönböztetését.74 Véleménye szerint a polgárosodó Magyarország nemzetiségi problémáit lényegében a magyarosítás programja okozta, minthogy a politikai nemzetkoncepció, azaz a hungarus-program nem tartotta kordában az „etnizált nemzetfogalmat” („ethnisierter Nationsbegriff”) terjesztő ellenkoncepciót.75 Az etnizált nemzetfogalom egyik legfelkészültebb és legismertebb német- országi híve Magyarország történetét 1918-tól napjainkig „a törések kontinuitásával” jellemzi. Az újabban Magyarországon oktató osztrák származású történész értelmezésében az „államhatárokon túlmutató nemzeti szükségletek” az egyes hatalom- és rendszerváltások ellenére megőrizték „elsőbbségüket az államiakkal, azaz a belső magyar szükségletekkel szemben”.76 Ugyanakkor folyamatosan hatott maga a historiográfiai kutatás „etnikailag vagy nemzetileg meghatározott történetszemlélete” is.77 E véleményből következően a 20. századi Magyarországgal foglalkozó német történettudománynak egyrészt a kutatott tárgyat, másrészt magát a kutatást kell kiemelnie a nemzetközpontúság képletéből. Az idézett szerző legújabb idevonatkozó tanulmányában leszögezi, hogy „etnizált csoportképződésen olyan szociális csoportok kialakulását” érti, „amelyek identitásukat elsődlegesen etnikai kategóriákban értelmezik”. Ezen jelenség bírálata különösen indokolt, ha az „illető társadalomban az etnikai kategóriák a nemzeti önmeghatározás és elhatárolódás kritériumaiként növekvő mértékű szerepet játszanak”.78 Az imént körvonalazott szemléleti-módszertani sajátosságok együttes hatása megfigyelhető a trianoni Magyarország kül-, nemzetiség- és magyarságpolitikáját, illetve a magyar kisebbségek történetét taglaló németországi munkákban is. Közel két évtizede színre lépett egy elemzési minta, amely a magyar és más kisebbségeket nem vagy nem kizárólag az állami homogenizációs politikák elszenvedőiként, hanem az impériumváltáson átmentett nagynemzeti tudatukHUNGAROLÓGIA, ... ÉS KELET-EURÓPA-KUTATÁS NÉMETORSZÁGBAN 31 1914. München 2003. Előmunkálataihoz és részeredményeihez 1. uő: Schulalltag und nationale Integration in Oberungarn und Siebenbürgen 1867-1914. Ein Überblick. In: Zeitschrift für Sieben- bürgische Landeskunde 23 (2000) 2, 177-182; Uö: Mehrsprachigkeit und Sprachenzwang in Oberungarn und Siebenbürgen 1867-1914. Eine statistische Untersuchung. In: Zeitschrift für Sieben- bürgische Landeskunde 26 (2003) 1, 7^40. További példa a dualizmus kori asszimilációk indítékainak és következményeinek árnyaló megítélésére: Jörg K. Hoensch: Ungarische Nation und nationale Minderheiten im Stephansreich, 1867-1918 |1985|. In: Uö: Studia Slovaca. Studien zur Geschichte der Slowaken und der Slowakei. Festgabe zu seinem 65. Geburtstag. Hgg. Hans Lemberg [é. m.l. München 2000, 27-49. 74 Joachim von Puttkamer: Kein europäischer Sonderfall. Ungarns Nationalitätenproblem im 19. Jahrhundert und die jüngere Nationalismusforschung. Das Ungarnbild der deutschen Historiographie, 84-98, itt 93. 75 Uo. 96. 76 Gerhard Seewann: Zwischen Positivismus, Anpassung und Innovation. Deutsche Historiker zur Geschichte Ungarns im 20. Jahrhundert. Das Ungarnbild der deutschen Historiographie, 192-213, itt 200. 77 Gerhard Seewann: 1989 és más cezúrák a Magyarországra vonatkozó német történetírásban. In: Regio 11 (2000) 2, 236-279, itt 252. 78 Gerhard Seewann: Zur Historiographie ethnisch definierter Gruppen. In: Danubiana Car- pathica 1 (2007) 3-13, itt 3. Kiemelés K. L. Zs. Vö. Seewann G.: Zwischen Positivismus, Anpassung und Innovation i. m. 200.
