A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Péter Katalin: Szent emlékezetű Miksa király privilégiuma a Szepesi Kamarától Sárospataknak

308

PÉTER KATALIN

elején írtam, már I. Ferdinánddal megerősíttette. Igaz, az Sárospatak és Sátoraljaújhely közös tulajdona volt. Esetleg Újhelyből indult a megerősítés szándéka. A többi, Pataknak szóló oklevélről viszont jóformán semmit nem tudunk.35 Elvesztek volna? A Hegyalján, ahol a legtöbb magyarországi háború végigfutott, egyáltalán nem valószínűtlen feltevés. De ha birtokoltak valamikor a jogaikról szóló iratokat a patakiak, miért nem beszéltek róluk a Miksa által kiküldött kamarai bizottság előtt? Vagy a bizottság miért nem kérte be a megfelelő diplomákat? Az egész ügy csupa bizonytalanság; részleteire valószínűleg soha nem fog fény derülni.

Patak és az iratok kapcsolatában csak egy elem áll minden vitán felül. Az a tény, hogy az érintettek pontosan ismerték az oklevelek tartalmát. Erről a Rákóczi és a Trautsohn földesúrral végbement pengeváltás semmit nem árul el. 1617-ben Fűsűs Miklós főbírónak, aki az iratot a várba bevitte, nem kellett a diploma tartalmáról beszélnie.36 És nem kellett a tartalomról beszélniük majdnem száz évvel később Láczai Páléknak sem, mert akkor a királyi és az urasági emberek maguk olvasták végig „de verbo ad verbum” az iratot.37 A Szepesi Kamara képviselőivel folytatott 1569-1570-es tárgyalás során viszont nem voltak iratok, nem volt olvasás. Fekete János főbírónak és a pataki szenátus vele lévő tagjainak kellett mindent előadniuk. Meg is tették, annyira világosan és érthetően, hogy a szavaikban rejtőző diplomák ma is felismerhetőek. Úgy is lehet fogalmazni, a pataki főbíró és a tanács tagjai fejben tartották azt az iratcsomót, amelyet más - talán szerencsésebb, talán gondosabb - közösségek a levéltárukban őriztek.

De az iratok tartalmának előadása is közösségi teljesítmény volt. Mert Patak képviselői a tárgyaláson lehettek kiváló, vezetésre termett emberek, ha ebben a zavaros időben a város élére tudtak kerülni, Sárospatak régi diplomáihoz fűződő viszonyukat tekintve azonban nem különböztek a közösség más tagjaitól.38 Fekete Jánosék éppen úgy nem láthatták a régi okleveleket, ahogyan a kortársaik, sőt valószínűleg előttük még sok generáció tagjai. Ha látták volna,

35 I. Lajosnak azt az oklevelét például, amely Patakot - Zsigmond király szavaival - „gratiis libertatibus” ruházta fel, csak a nevezett Zsigmond egyik oklevelébe foglalt említésből ismerjük. A Zsigmond-féle diploma ugyancsak nem maradt fenn. A Leleszi Konvent későbbi átirata őrizte meg: Zsigmond, 1429. márc. 07. MOL DL/DF 12 052. A jelzetet Tringli Istvánnak köszönöm. A történetírói hagyomány szerint Zsigmond ezzel a diplomával szabad királyi várossá tette Patakot. A szöveg valódi szavai szerint a tárnokmester joghatósága alá rendelte, vagyis királyi szabad várossá tette. A szabad királyi város és a királyi szabad város igen lényeges különbségét tárgyalja Bácskai Vera-. Városok Magyarországon az iparosodás előtt. Bp. 2002. 32—44. és passim; Kubinyi András: Rendelkeztek-e országrendiséggel a magyar királyi szabad városok? In: Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában. Szerk. Mayer László - Tilcsik György. Szombathely 2003.; H. Németh István: Várospolitika és gazdaságpolitika a 16-17. századi Magyarországon. I—II. Bp. 2004. I. 176-177.; 218- 219. és passim. Dienes Dénes szíves tájékoztatásából tudom, hogy a középkori okleveleknek vannak 18. századi másolatai.

36 Protocollum tóm. 2. 1.

37 Protocollum tóm. 5. 528.

38 Gecsényi Lajos: Városi és mezővárosi polgárok adóslevelei a 16-17. századból. Lymbus 8. (2010) 33-34., 35-36. Itt Gecsényi bemutatja a sárospataki Kovács András kereskedőt, aki sok társadalmi tulajdonságát tekintve Fekete Jánoshoz lehetett hasonlatos.