A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Péter Katalin: Szent emlékezetű Miksa király privilégiuma a Szepesi Kamarától Sárospataknak
302 PÉTER KATALIN A Miksa-féle privilégium második megjelenése a protokollumban, illetve a város életében jó száz évvel Rákóczi akciója után történt. Mint „emlékezetre méltó” eseménysort 1726-ban jegyezték be a tanácsi jegyzőkönyvbe azt, hogy vita támadt Patak lakóinak jogairól az akkor birtokos Trautsohn hercegi család képviselői és a helység tanácsa között. A tanács azon az állásponton volt, hogy bizonyos „privilégiumokat” Miksa császár és király oklevele biztosít nekik. Az oklevelet őseik „sok kölcséggel, fáradsággal, kegyelmes gratiát nyervén impetráltak”. Ennek megfelelően tiltakoztak annak idején, Johann Donat Trautsohn herceg beiktatásakor arra az esetre, ha a királyi adomány neki szóló rendelkezései Sárospatak jogait sértenék. A tiltakozást az illetékes királyi és káptalani emberek akkor tudomásul vették.4 Most, 1726-ban a jogvita aktuálissá tette a tiltakozást, mire az országbírói ítélőmester, Kapy Gábor kiszállt az uradalomba, Tállyára, ahová Láczai Szabó Pál pataki főbíró és a tanács két tagja vitte el Miksa diplomáját. Miután az iratot az illetékesek elolvasták, az országbírói ítélőmester az uradalom számtartójával folytatott vita végén Patak javára döntött. A döntésről, vagyis a Miksától nyert jogok érvényességéről, a patakiak kérésére az országbíró nevében írást adott. Az eredményt a hercegnek a tárgyaláson jelen lévő teljhatalmú megbízottja, Ottlik Pál prefektus tudomásul vette, és a birtokon folyó vitában Patak tanácsának adott igazat.5 A féltve őrzött, nagy tekintélyű diploma, amelyet mind Patak, mind különböző hatalmasságok - előbb az egyik földesúr, majd a királyi kormányzat megbízottjai - száz, majd kétszáz évvel a keletkezése után is élő jogforrásnak tekintettek, máig megvan a Sárospataki Református Kollégiumban elhelyezett városi iratok között.6 Nem túlságos műgonddal kiállított, 1570. augusztus 21- én kelt oklevél a király, a királyi kancellár és a királyi titkár aláírásával, királyi függőpecséttel. A szövegben Miksa közli, hogy Sárospatak mezőváros bemutatta neki a Szepesi Kamara elnökétől és tanácsosaitól nyert, egyszerű papíron kiállított oklevelét. Ez az utóbbi akkor jött létre, amikor az általa e célból kiküldött kamarai tisztviselők a patakiak panaszait meghallgatták, és az ő, tudniillik a király akaratából és utasítására egyes „szabadságokat” megújítottak. Mivel mindenben egyetért velük és azt kívánja, hogy a patakiak jelzett jogai örök érvényűek legyenek, írta a hatalmat mindig is jellemző alattomossággal, a biztosok írását szó szerint belefoglalja ebbe az diplomába. A befoglalt szöveg szerint a Szepesi Kamara elnöke és három tanácsosa szállt ki Patakra. Ott a császár kegyességéből a Perényi-hivatalnokok által elszenvedett sérelmekkel szemben bizonyos könnyítéseket tételesen írásba foglaltak. Most, ahogyan a végéből kiderül, 1570. január 5-én, kassai keltezéssel, másolatot adnak az írásról. Az 1. 4 Protocollum tom. 1. 524.; 527-528. A beiktatásról: Orosz István: Sárospatak úrbéri pere a Trautsohnokkal. In: Szőlőtermelés és borkereskedelem. Szerk. Orosz István-Papp Klára. Debrecen 2009. 132-133. 5 Úgy írják: „absolvalt bennünket”, ami lehet „elbocsátott bennünket” is. Protocollum tóm. 1. 28. De mivel előtte az országbírói megerősítésre, valamint a prefektusra vonatkozóan „contentus lett” áll, az esetleges különbségnek nincs jelentősége. 6 SRKLt AI. 42. Kiadása: II. Miksa császár Sárospataknak adományozott kiváltságlevele 1572. Szerk., kísérő tanúim. B. Balsai Jolán. Latin szöveg ford. Barsi János. Miskolc 1988. (a továbbiakban: Kiváltságlevél)
