A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Pálffy Géza: Örök vesztesek vagy örök nyertesek? Felkelések a kora újkori Magyarországon és Erdélyben

titulálták a mozgalmakat,35 annak ellenére, hogy a felkelők követeléseinek egy részével maguk is azonosulni tudtak, sőt azokat ki is használták uralkodójukkal szemben saját pozícióik megerősítésére.

Mindez több esetben valóságos propagandaháborút eredményezett, s elsősorban nem is Magyarországon, hanem Európa-szerte. A Bocskai-párti magyar rendek 1605. évi híres szerencsi kiáltványa például egy nürnbergi traktátusra válaszul született, hogy egyrészt a protestáns német választófejedelmeknél támogatást szerezzen Bocskai mozgalmához, másrészt a német traktátus vádjaival szemben megindokolja az „ősellenséggel” való szövetkezést és a tirannussá vált uralkodó elleni felkelést. Jelentőségét mutatja, hogy a latin szövegnek kisebb-nagyobb változtatásokkal hamarosan német, francia, angol és holland fordítása is készült, és röplap formájában különféle terjedelmekben németül, franciául és angolul egyaránt megjelent.36

Az európai közvélemény befolyásolására utóbb hasonló jellegű, ez ideig kevésbé kutatott küzdelmet folytatott Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György és részben még Thököly Imre is.37 A propagandairatok összeállításában általában a rendek azon értelmiségi politikusai vettek részt, akik a korabeli államelméleti munkák és politikai diskurzusok egy jelentős részét ismerték, és gyakran költőkként vagy emlékirat-készítőkként is ismertek voltak. Külön sajátosságnak tartható ugyanakkor, hogy a röpiratoknak az európai udvarokba történő eljuttatása már nem a királysági rendek képviselőinek, hanem a fejedelmek (részben külföldi) diplomatáinak feladata volt.38

A bécsi Habsburg-udvarban általában szintén nem a vezető arisztokrata-fő- méltóságok, hanem az Udvari Kancellária tagjai és az udvari történetírók jutottak e propagandaháborúban meghatározóbb szerephez. Az ő tevékenységüknek köszönhető például, hogy az európai közvélemény számára az 1670. évi magyar-hor- vát főúri mozgalmat széles körű propagandával (különféle kiadványok megjelentetésével) egy-két esztendő alatt a kereszténység elleni hatalmas „magyar-horvát összeesküvéssé” nagyították fel, noha azt az oszmánok valójában válaszra sem méltatták. Ennek célja elsősorban az volt, hogy a Magyarországon is bevezetendő abszolutista intézkedések jogosságát igazolják.39 A sors különleges pikantériájának

FELKELÉSEK A KORA ÚJKORI MAGYARORSZÁGON ÉS ERDÉLYBEN 293

35 Pálffy GGyőztes szabadságharc i. m. 38-40., ill. újabb adatokkal és rendszerező jelleggel András Péter Szabó: Inhalt und Bedeutung der Widerstandslehre im Bocskai-Aufstand. In: Calvin und Reformiertentum in Ungarn und Siebenbürgen. Helvetisches Bekenntnis, Ethnie und Politik vom 16. Jahrhundert bis 1918. Hrsg. Márta Fata - Anton Schindling. (Reformationsgeschichtliche Texte und Studien 155.) Münster 2010. 327-331.

36 Kees Teszelszky: Az ismeretlen korona. Jelentések, szimbólumok és nemzeti identitás. (História Pro Futuro sorozat) Pannonhalma 2009. 127-138. Ezek kritikai kiadását a szerző Zászkaliczky Mártonnal együtt tervezi.

37 A frissebb eredményekből 1. Kármán Gr. Erdélyi külpolitika i. m. és G. Etényi Nóra: Pamflet és politika. A hatalmi egyensúly és Magyarország a 17. századi német propagandában. Bp. 2009.

38 Bocskai diplomatája, Johannes Bocatius példáján 1. Kees Teszelszky: Bocskai István követének iratai az európai politika tükrében. In: Színlelés és rejtőzködés. A kora újkori magyar politika szerepjátékai. Szerk. G. Etényi Nóra - Horn Ildikó. Bp. 2010. 143-163.; vö. még G. Etényi Nóra: A Bocskai-szabadságharc európai propagandája. Confessio 30. (2006: 3. sz.) 24-34.

39 L. a 20. jegyzetben idézett munkákat, mindenekelőtt R. Várkonyi A. : A Wesselényi szervezkedés i. m., ill. frissen a történetíró Galeazzo Gualdo Priorato kapcsán: Nagy Levente - Hausner Gábor: Raimondo Montecuccoli és a magyarok. Hadtörténelmi Közlemények 124. (2011: 3. sz.) 679-740.