A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Oborni Teréz-Varga Szabolcs: A béke mint a hatalmi propaganda eszköze Jagelló (II.) Ulászló és Szapolyai (I.) János uralkodása idején
A BEKE MINT A HATALMI PROPAGANDA ESZKÖZE 279 tudni a célját, János is elkezdett felkészülni a védekezésre, és ennek érdekében hívta össze első országgyűlését 1538 nyarán Kolozsvárra. Itt elhangzott hosszú beszédét az a Verancsics Antal jegyezte fel, aki személyesen jelen volt a gyűlésen mint gyulafehérvári prépost, János bizalmi embere. Verancsics jelentésében megbízhatunk, hiszen humanista tudósként, történetíróként számos fontos eseményt pontosan és hitelesen örökített meg.144 145 Ez esetben külön azt is feljegyezte, hogy maga is jelen volt, amikor elhangzottak János király szavai. A beszéd maga annyira érdekes propaganda-beszéd, hogy szükséges egy kicsit alaposabban idézni. János így kezdte mondandóját: „Mennyivel jobb a háborúnál a béke, s mennyire becsültem ezt minden időkben, nem kételkedem, hogy mindnyájan tudjátok és tapasztaltátok. Most megváltozott elhatározással előkészületeket teszek a háborúra, amelyet nem annyira kívánatosnak, mint szükségesnek tartok.”146 S hogy János miért is készül a háborúra most, annak ellenére, hogy 1528 óta Szulejmán szövetségese? Indokai között a következők szerepeltek: szótlanul eltűrte országában az oszmán hadak garázdálkodásait, évenként hatalmas összegeket költött ajándékokra, alattvalói pénzéből is; soha nem mulasztotta el a hódolat jelét kimutatni, sőt, követei által nem egyszer kifejezte, hogy hatalmát Isten után a szultán kegyéből birtokolja, és minden módon igyekezett arról gondoskodni, hogy a szultán barátságát a kereszténység érdekében megőrizze, mert ha nem így járt volna el, akkor nemcsak Magyarországra, de más keresztény országokra is súlyos szenvedéseket hozott volna; ő azonban igyekezett elkerülni a háborút, az ellenségnek barátságát minden eszközzel próbálta elérni, ajándékok, pénzösszegek, ígéretek által, mert jobbnak látta lecsillapítani, mintsem felingerelni a félelmetes ellenséget. A törökök azonban a tartós békét ígérték, de hazugok voltak, raboltak és pusztítottak az országban. Most pedig megbánták az iránta, János iránt tanúsított jó szándékot, neki pedig elege lett a cselszövésből és ármánykodásból, és lelke minden fájdalma előtört, amelynek tovább már gátat vetni nem tud. Most tehát arra biztatja híveit, hogy tegyék kockára életüket, keljenek harcra a hitért, gyermekeikért és a szabadságért. O pedig be fogja bizonyítani, hogy nemzetéért meghalni is kész, mert mint igazi király, a harcban az élen fog állni. Midőn látja tehát hívei erejét és lelkesedését, azt az erőt, amellyel Mátyás király néha három győzelmet is aratott egy napon, már nem retteg a törökök erejétől. Kéri híveit, ne adjanak helyt a törökök erejéről és nagy számáról szóló híreknek, mert azok 144 Verancsics Antal/Antun Vrancic (1504-1573) egyházi karrierje mellett diplomata, humanista történetíró, a dalmáciai Sebenicoban [Sibenik] született, Padovában tanult, 1530-tól János király szolgálatában állt, majd annak halála (1540) után özvegye mellett Erdélyben élt, 1549-ben Fer- dinándhoz pártolt, 1569-től esztergomi érsek. Pályafutásáról legújabban: Tomislav Pavicic: Antun Vranéic. Znameniti Sibenski Humanist. Muzej Grada Sibenika. Sibenik, 2004.; Gál-Mlakár Zsófia: Adatok Verancsics Antal udvarának történetéhez. Fons 14. (2007) 279-337.; Gőzsy Zoltán: Verancsics Antal és a humanista történetírás. In: Pécsi Történeti Katedra. Cathedra Historica Universi- tatis Quinqueecclesiensis. Szerk. Csabai Zoltán. Pécs 2008. 335-348.; Gál-Mlakár Zsófia: Verancsics Antal korának humanista hálózatában. Vázlat egy kapcsolati háló modellezéséhez. In: Publica- tiones Universitatis Miskolciensis. Sectio Philosophica. Tom. XIV Fase. 2. Miskolc 2009. 115-144. 145 Verancsics Antal: De rebus gestis Hungarorum ab inclinatione Regni. In: Verancsics Antal összes munkái. I. Kiadja: Szalay László. Pest 1857. (Monumenta Hungáriáé Historica II. Scriptores 2.) 100-110.; Magyar Országgyűlési Emlékek (Monumenta Comitialia Regni Hungáriáé). II. (1537— 1545). Szerk. Fraknói Vilmos. Bp. 1875. 144-147.
