A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Oborni Teréz-Varga Szabolcs: A béke mint a hatalmi propaganda eszköze Jagelló (II.) Ulászló és Szapolyai (I.) János uralkodása idején

280

OBORNI TEREZ - VARGA SZABOLCS

nem igazak. A szultán hadai nagy része a perzsák ellen harcol, a maradék pedig gyenge és szervezetlen, Ázsia elpuhult fiaiból áll, akiket ha visszaszorítanak a harcban, már nem tudnak új erőre kapni. Velünk ellenben - mondta János király - együtt harcolnak a horvátok, szlávok, rácok, lengyelek, csehek, sziléziaiak, morvák, sőt segítségünkre jönnek a római király által küldött spanyol és német lándzsás és puskás gyalogosok, és sorainkban fognak küzdeni az Ausztriai Háznak hódolt magyarok is, akik most ismét barátaink és bajtársaink. Bírjuk a moldvai és a havasalföldi vajdák ígéretét, hogy hozzánk csatlakoznak. Ezt követően megemlítette, hogy a nyugati országok közötti feszültségek elsimultak, I. Ferenc francia király kibékült a német-római császárral, és már erős hajóhadat is küldtek a törökök ellen, s ez szintén a megindítandó háború előnyére fog válni.

A beszéd sok eleme közül érdemes kiemelni, hogy János nyomatékkai hangsúlyozta saját békepártiságát, és magyarázatot is adott arra nézve, hogy annak idején mi vitte rá arra, hogy a szultánhoz kösse a maga és Magyarország sorsát. De ha harcra kerül a sor, akkor fontosnak tartotta hívei - különösen az erdélyiek - előtt, hogy utaljon arra a Hunyadi Mátyásra, akinek hőstettei a magyarországi törökellenes propagandában állandóan benne voltak a 16-17. században. Hosszan és részletezően mondta el, hogy hogyan és miért igyekezett az oszmán szultánnal a béke megőrzésére, és nem szégyenkezett akkor sem, amikor a számára megalázó gesztusokról vallott híveinek. Azt is őszintén kimondta, hogy elege lett a sérelmekből, talán egy időre visszatért személyiségének harcos, „had- vezéri része”. A Portával való szembefordulás okai mellett a mostani harc céljaira is kitért, és ezek felsorolása nem lehetett pusztán üres szólam. A hit Szapolyai János esetében a római katolikus vallást jelentette, amelynek őszinte híve volt, számos bizonyítékát őrzik elbeszélő forrásaink is, köztük Bethlen Farkas Erdély történetéről írott műve.146 A gyermekek emlegetésével János talán nemcsak a jelenlévők érzelmeire kívánt hatni, ő maga még nem volt házas, és akkoriban már elmúlt ötven éves is, de tanácsosai titkon már megkérték számára a fiatal lengyel hercegnő Jagelló Izabella (1519-1559) kezét, és az „Öreg” Zsigmond király bele is egyezett a házasságba, amely majd a következő, 1539. évben köttetik meg. A szónoklatból nem csupán az áhított magyar országegység, hanem a Magyarország területén élő összes nemzetek és a szomszédos népek segítségének reménye is kiviláglik. Az országáért minden áldozatra, a békekötésre és a harcra egyaránt képes és elszánt király ideálképe tűnik ki a beszédből, amelyről a beszéd lejegyzője úgy vélekede- tett, hívei még soha nem hallották ily lelkesen és hatásosan beszélni a királyt.

A magasztos és lelkesítő szónoklat ellenére a háború az oszmánok ellen nem indult meg. Bár Ferdinánd küldött mintegy három-négyezer főnyi katonaságot, a többi segítség elmaradt. Szulejmán Moldvába vezette hadait, és onnan üzent Jánosnak, kérdve, mi is ez a hadi készülődés. János ismét arra kényszerült, hogy ajándékokkal vásárolja meg a békét. 1538 szeptemberében a Kolozsváron megtartott János-párti rendi gyűlésen elhatározták, hogy jelentős pénzösszeggel majd Fráter György utazik a Portára, hogy elrendezze János ügyeit és felújítsa a régi barátságot királya és a szultán között.

146 Bethlen Farkas: Erdély története I. A mohácsi csatától a váradi békekötésig (1526-1538). I—II. könyv. Ford. Bodor András. Jegyz. Pálffy Géza. Bp.-Kolozsvár 2000. passim