A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Oborni Teréz-Varga Szabolcs: A béke mint a hatalmi propaganda eszköze Jagelló (II.) Ulászló és Szapolyai (I.) János uralkodása idején
276 OBORNI TERÉZ - VARGA SZABOLCS lásaik során már azt a kívánságot adták elő, hogy királyuk immár nem Ferdi- nánddal, hanem V Károly császárral óhajtana kapcsolatba lépni.131 A császárral folytatandó megbeszélésre János király egy megállapodási javaslatot is elküldött leendő követeinek. Ebben a javaslatban már szinte előrevetítődnek a későbbi váradi béke egyes pontjai.132 Az időközben, 1534 októberében a pápai trónt elfoglaló III. Pál élénk érdeklődéssel fordult a magyarországi problémák, és a két király felé, szinte azonnal követeket küldött Ferdinánd és János udvarába is. A bécsi udvarban azonban sérelmezték, hogy az új Pápa Hieronimus Rorario-t Jánoshoz küldte, mert úgy vélték, ezáltal a Szentszék felfuvalkodottá, elbizakodottá tette a vajdát, és így a béke ügye is nehezebbé vált, miként ez a bécsi nuncius, Pietro Paolo Vergerio leveleiből kiderül.133 A béke nem szövetség 1536-ra a magyar rendek országgyűléseinek napirendjén is egyre gyakrabban szerepelt a két király közötti megegyezés kérdése. A belháború már lassan tíz éve folyt, és ennek lecsendesítése vált a politikai elit legfőbb céljává, hiszen mindkét párton állók érzékelték, hogy miközben János és Ferdinánd egymás ellen küzd, tényleg a harmadik fél lesz a nyertes. A harmincas évek első felében a szembenálló párthívek közös, ún. király nélküli országgyűléseken jöttek össze, de érdemi eredményt nem tudtak elérni. Az évről évre fenyegető oszmán hadjáratok súlyos pusztítást hoztak, és állandó rettegésben tartották a lakosságot. János 1536. évi Váradon tartott országgyűlésén a rendek örömmel értesültek a János által kezdeményezett béketárgyalásokról, de úgy vélték, a béke csak akkor hozható létre, ha mindkét király hívei egy véleményre jutnak, és ennek eléréséért mindent meg is fognak tenni. Kérték, hogy János király is tovább munkálkodjon a megegyezésen.134 1536-tól kezdődtek meg azok a béketárgyalások, amelyek végül a váradi békéhez vezettek. A tárgyaló felek nem egyenletes intenzitással munkálkodtak a megegyezés létrehozásán. A János részéről a tárgyalásokon befolyásos szere131 Sörös Pongrác: Jerosini Brodarics István. Bp. 1907. 123. 132 János felajánlotta, hogy lemond az ország egészéről, beleértve Erdélyt is, de a királyi címet élete végéig használni szeretné; Budát és Temesvárt a császárnak engedi át, amelyeket halála után, vagy Nándorfehérvár visszavétele után lehet csak Ferdinándnak juttatni. Cserébe családi birtokait és más birtokokat kért, amelyeket szepesi hercegség néven adjanak ő és utódai részére; kérte továbbá, hogy az ország területéből 17 vármegye maradjon meg az ő birtokában, ezenfelül a szepesi városokat, a bányavárosok egy részét, pénzbeli kárpótlást, és egy Habsburg-házbeli feleséget kívánt. Brüsseli okmánytár I. i. m. 318. skk. 133 Vergerio nuncius levele a pápa titkárának, Bécs, 1535. ápr. 10. III. Pál pápa és Farnese Sándor bíbornok Magyarországra vonatkozó diplomacziai levelezése (1535-1549). Közli: Ováry Lipót. Bp. 1879. (Monumenta Hungáriáé Historica, Diplomataria 16.) 4. 134 „... intelligimus nunc quoque suam Majestatem cum adversario suo in tractatibus pacis esse constitutam, quam quidem pacem, licet nos omnes summo desiderio cupiamus et expectemus, ex quo tarnen illám non nisi unione et concordia omnium regnicolarum bono modo, bonoque ordine fieri posse credimus.” Magyar Országgyűlési Emlékek (Monumenta Comitialia Regni Hungáriáé). I. (1526-1536). Szerk. Fraknói Vilmos. Bp. 1874. (Monumenta Hungáriáé Historica III.) 583.
