A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Oborni Teréz-Varga Szabolcs: A béke mint a hatalmi propaganda eszköze Jagelló (II.) Ulászló és Szapolyai (I.) János uralkodása idején
270 OBORNI TEREZ - VARGA SZABOLCS hogy idegen nemzetek barátságára fog törekedni, és mivel koronás királyoktól nem tud segítséget szerezni, megkapja azt attól a fejedelemtől, aki lenvásznat visel a fején...”101 Egy másik forrás szerint Szapolyai ezt mondta volna Las- kinak, miután az előállt a törökkel való szövetségkötés ötletével: „Ha nem tudom meghajlítani az égieket, megmozgatom Acheront [azaz a poklot].”102 János király és a szultán szövetsége 1528 elején jött létre. Ahogyan a Laski által a tárgyalásairól készített naplóból értesülünk, furcsa módon majdhogynem egyenrangú félként kezelték Jánost a Portán, holott nagyon is tisztában voltak kiszolgáltatott helyzetével.103 Laski levélben értesítette királyát a sikeres tárgyalásról és a szövetség megkötéséről, ő maga azonban csak sok bonyodalom után érkezett meg a lengyelországi Tarnówba, ahol János tartózkodott 1528 nyarán. 1528-ban a magyarországi katonai és politikai helyzet egyértelműen Ferdinándnak kedvezett, győzelmei nyomán párthívei is megszaporodtak, de ez az erőfölény az év novemberétől a visszájára fordult. János ugyanis hazatért fél éves lengyelországi emigrációjából és az oszmánokkal megkötött béke, majd az 1529. évi oszmán hadjárat ismételten őt juttatta előnyösebb helyzetbe. Az egyházi és világi nagyurak közül néhányan visszapártoltak hozzá, és az ország területének nagy részét is ő uralta 1529 őszén. Az ez évi török hadjárat Bécs alatti sikertelensége és az oszmán hadak kivonulása után Ferdinánd ellentámadása Niklas graf zu Salm és Hans Katzianer vezetésével azt eredményezte, hogy az erőviszonyok nagyjából kiegyenlítődtek, és 1529 karácsonyára Magyarország területileg kettészakadt. A Dunántúl és a Felvidék nagy része Ferdinánd kezére került, míg Erdéllyel együtt a keleti országfél János birtokában volt. Budán pedig egyelőre oszmán katonaság biztosította János hatalmát. Zermegh János emlékirata a Mohácsot követő első évekből érdekes jellemrajzot ad a királyról. Elmesél egy történetet, hogy midőn az idős, katonai erényeiről és hadtudományáról híres Frangepán Kristóf arra bíztatta a királyt, hogy a trón biztos megszerzése érdekében mérjen „megelőző csapást” Ferdi- nándra, és kérte, hogy János bízza meg őt az ausztriai tartományok megtámadásával, hogy azokat tűzzel-vassal eméssze el. János erre azt válaszolta, hogy bár tudja, hogy az országok megszerzésének ez a szokásos útja, ő mégis, mert keresztény, nem akar így dühöngeni, és kezét keresztény vérrel megfertőzni, mert ha Isten úgy akarja, a királyságban megtartja őt kegyetlenkedés nélkül is. Zermegh hozzátette ezután: „a király eközben a jóra és békére gondolt, reményét csakis az isteni gondviselésbe vetette, és mert bölcs volt, sok mindenben tapasztalt...” híveit, inkább jótéteményekkel akarta lekötelezni.104 Másutt, amikor Nádasdy Tamás majd Várdai Pál Jánoshoz való visszapártolásának esetét mesélte el a szerző, azt írta, hogy János, mivel természeténél fogva „készségesebb volt a szánakozásra, mint a bosszúra”, kegyesen visszafogadta őket hí101 Barta G.: A Sztambulba vezető út i. m. 165. 102 Zermegh János: Emlékirat a Ferdinánd és János Magyarország királyai között történt dolgokról. In: Krónikáink magyarul. III/2. Vál. és ford. Kulcsár Péter. Bp. 2007. (Történelmi források III.) 146. 103 Laski naplója kiadva: Két tárgyalás Sztambulban i. m. 99-172. 104 Zermegh J.: Emlékirat i.m. 139.
