A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Oborni Teréz-Varga Szabolcs: A béke mint a hatalmi propaganda eszköze Jagelló (II.) Ulászló és Szapolyai (I.) János uralkodása idején
A BÉKE MINT A HATALMI PROPAGANDA ESZKÖZE 271 vei közé.105 Később úgy jellemezte a királyt, mint aki Jószívű volt, engedékeny, szelíd lelkületű”.106 A békekötés felé vezető út 1530-tól új korszak kezdődött a János és Ferdinánd közötti harcban, olyan időszak, amely majd az 1538 februárjában megkötött váradi békével zárul le. Ezt az időszakot az jellemezte, hogy mindkét király igyekezett a másik legitimitását kétségbe vonni Magyarországon belül és kívül, és kiszorítani ellenfelét a Magyar Királyság területéről, miközben a politikai propaganda terén a béke és a megegyezés keresését hangoztatták. János részéről a kortársak is úgy érzékelték, hogy a harmincas évek elejétől hatalmának biztosítása érdekében a béke elérésére törekedett. A már említett Zermegh véleménye szerint János azon gondolkodott, miként lehetne közte és Ferdinánd között tartós békét elérni, ezért V Károlyhoz fordult követe, Frangepán Ferenc által. A követ megértette a császárral, hogy „János lelke nem idegenkedik a megbékéléstől”, és maga a császár is azzal biztatta Frangepánt, hogy Ferdinándot meg fogja győzni a béke szükségességéről.107 János uralma európai elismertetésének a lengyel király volt a legnagyobb támogatója, miután még 1526-ban nagylelkűen lemondott javára magyar trónigényéről, és ő volt az is, aki a Ferdinánd és János közötti békekötést erősen akarta és támogatta. Tehát nem véletlen, hogy János diplomáciája a legintenzívebb kapcsolatokat éppen a lengyel udvarral tartotta fenn. Ráadásul már családi kötődés is volt a két király között, hiszen Jagelló (I.) Zsigmond első felesége 1512-1515 között Szapolyai testvére, Borbála volt. Zsigmond királynak tehát döntő befolyása volt ezekben az években Jánosra, illetve a béketárgyalások folyamatára is. Saját diplomatái számos értekezletet, fegyverszüneti tárgyalást szerveztek és bonyolítottak le a két magyar király között már 1527-től kezdődően.108 Miközben folyamatosan zajlottak a megegyezést célzó tárgyalások, és a felek hosszabb-rövidebb időre szóló fegyverszüneteket kötöttek, a fegyveres harc nem maradt abba. Feltételezhető, hogy nagyjából 1530 végére mindkét király felismerte, hogy nem boldogul a másikkal - azaz nem képes saját erejéből végérvényesen kiszorítani a másikat a hatalomból, és a kettős hatalomgyakorlás tartósnak bizonyul. Magyarország menthetetlenül sodródott a tényleges, területi kettészakadás felé. A János király oldalán felhasznált propaganda-eszközök egyik jelentékeny eleme a béke elérése és a keresztény országok közösségének, a Respublica Christiana közös javának előmozdítása volt. I. János különösen fontosnak tartotta a Ferdinánddal szemben folytatott propaganda-háborúban, hogy mindig késznek 105 Uo. 150. 106 Uo. 151. 107 Uo. 155. 108 Bárdossy László: Magyar külpolitika a mohácsi vész után. Bp. 1943. passim; Botlik Ri- chárd: Az 1531. évi krakkói alku. Titkos megállapodás az I. Ferdinánd párti erdélyi területek katonai utánpótlásának kérdéséről. Századok 137. (2003) 597-601.
