A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Oborni Teréz-Varga Szabolcs: A béke mint a hatalmi propaganda eszköze Jagelló (II.) Ulászló és Szapolyai (I.) János uralkodása idején
A BEKE MINT A HATALMI PROPAGANDA ESZKÖZE 269 iben már a 15. század utolsó harmadában kezdett kialakulni egyfajta idegen-el- lenesség, amely a 16. század első évtizedeiben tovább nőtt és kifejezetten a németek ellen fordult. A jelenség kezdetei Mátyás és III. Frigyes császár összeütközéseire vezethetők vissza, majd I. Miksa német-római császár Magyarország elleni támadása 1490-ben, a következő évi pozsonyi béke, a Jagelló dinasztiabeli magyar királyok udvarában befolyásos külföldi urak jelenléte, és a II. Lajos udvarában felesége, Habsburg Mária királyné körül kialakult Habsburg-párt befolyása fokozta az ellenérzéseket. Erre válaszul született meg a magyar rendek híres 1505. évi döntése, amelyben kimondták, hogy a jelenlegi király halála után csak a maguk nemzetéből valót fognak királlyá választani.97 Már ezen az országgyűlésen fölmerült, hogy ez a leendő király Szapolyai János, az ország egyik legvagyonosabb és legbefolyásosabb családjának sarja lehetne. Szapolyai erőteljes egyénisége és növekvő támogatottsága révén egyre nagyobb befolyást szerzett a nemesség körében, és ez egyre nagyobb félelmet keltett a budai királyi udvarban. Amikor 1510 végén II. Ulászló kinevezte erdélyi vajdává, két legyet ütött egy csapásra. Eltávolította az udvarból Szapolyait, és aktivitását azzal kötötte le, hogy a legveszélyesebb erdélyi végvidék védelmét bízta rá.98 így Mohács után az idegen nemzetiségű királyok rossz emlékére, illetve a Ferdinánd „németségére” való hivatkozás sokakat vitt János király táborába. Szapolyai kezdeti harcias fellépését követően, néhány év elteltével, amelyek során oszmán hadjáratok dűlták végig az országot, János országon belüli propagandájában is egyre nagyobb teret nyert a békére való törekvés és az arra való készség hangoztatása. János király számára 1527 végére nyilvánvalóvá vált, hogy ha el akarja kerülni, hogy legyőzöttként legyen a szultán alattvalója, akkor szövetségre kell lépnie vele. A hosszú idő alatt, gyötrelmes úton-módon meghozott döntés után lengyel diplomatája, Hieronymus Laski utazott a Portára a megegyezést létrehozni.99 Amikor János király erre a súlyos elhatározásra kényszerült, legfőbb diplomatái, Frangepán Ferenc, Brodarics István és Giovanni Statileo éppen külföldön voltak, számos sikertelen tárgyalást folytattak nyugat-európai udvarokban, de nem tudtak segítséget szerezni a szultán elleni harchoz királyuknak. Későbbi legbefolyásosabb és legeszesebb katonájával és tanácsosával, Fráter Györggyel János épp csak ekkoriban lépett kapcsolatba. Talán csak a jogász Werbőczy István főkancellár volt a király mellett ezekben a napokban. Laski még a Portára indulása előtt így írt a király kényszerű döntéséről barátjának Jan Tarnówskinak:100 „Ha ezt a felséget cserbenhagyják szövetségesei, félő, 97 Kubinyi András: Az 1505. évi rákosi országgyűlés és a szittya ideológia. Századok 140. (2006) 361-374. 98 Szapolyaira 1. Mályusz Elemér: Az erdélyi magyar társadalom a középkorban. Bp. 1988.; Tanulmányok Szapolyai Jánosról és a kora újkori Erdélyről. Szerk. Bessenyei József. Miskolc 2004. (Studia Miskolciensia 5.) 99 A döntéshez vezető eseménysorról és annak hátteréről: Barta Gábor-. A Sztambulba vezető út. Bp. 1983. 100 Jan Tarnówski (1488-1561) A lengyel korona nagyhetmanja, diplomata, Szapolyai János uralmát támogatta, 1528-ban tarnówi várában nála tartózkodott János király fél évig. Részt vett János és Izabella házasságának előkészítsében.
