A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Oborni Teréz-Varga Szabolcs: A béke mint a hatalmi propaganda eszköze Jagelló (II.) Ulászló és Szapolyai (I.) János uralkodása idején

A BEKE MINT A HATALMI PROPAGANDA ESZKÖZE

263

Filipecz János váradi püspök utolsó szavait sajnos nem fogadta meg az uralkodó, a szigorúság és a vaspálca nem tartozott az eszközei közé. Politikájában a középkori alapokhoz nyúlt vissza, az ország és az egyház védelmét, a jogok és kiváltságok megőrzését tartotta feladatának. Ulászló jelszavai a béke és igazságosság voltak, és ez szintén eltért Mátyás politikájától. Ezzel valójában a rendek akaratát valósította meg, akik Mátyás utolsó tíz évét már zsarnokságnak tartották.66 Jellemző Ulászló felfogására, hogy amikor Budára érve üdvrivalgással fogadták, és Nagylucsei Orbán a vallásosságát és jámborságát méltatta, ő arra kért mindenkit, hogy bízzék benne, mert tudja, hogy nem a saját, mint a mások hasznára született.67 Nagylelkűségét jelzi, hogy első birtokadományával Corvin Jánost jutalmazta,68 és fivérét, János Albertet is mindvégig nagy becsben tartotta, még a lengyel trónról is lemondott a javára.69 Fennmaradt egy leírás, hogy amikor Kassára igyekezvén Szapolyai Istvánnal találkozott, azt nem engedte leszállni a lováról, hanem jobbját nyújtva barátságosan megölelte a megilletődött nagyurat.70

Bonfinit olvasva mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a szerző megrendelésre dolgozott, ám Ulászló egyre elmélyültebb vallásosságában nincsen okunk kételkedni. Már az 1490-es években mérsékelt király hírében állt,71 fiatalon elhunyt Kázmér öccsét ekkor Litvániában már szentként tisztelték. Anna érkeztével ez a vélemény csak erősödhetett, róla maradt fenn az a történet, hogy Ulászló megbetegedése után megfogadta, hogy férje felépülése után gyalogosan elzarándokol a Buda melletti havas Boldogasszony kegyhelyhez.72 A gondos apává váló Ulászló élete végén minden pazarlással felhagyott, és egyre gyakrabban - a kívülállók szemében mind terhesebb - vallásgyakorlásban vigasztalódott.73

Megkapó Bonfininek a koronázásról készített leírása. A mélyen vallásos uralkodó buzgón készült az eseményre, állandó böjtöt tartott, és mindennap könyörgött Istenhez, hogy a királyság terhét elviselhesse, „nagyon jól tudván, hogy az Istentől nyert hatalmat isteni őrizet nélkül viselni nem képes”.74 A koronázás után elmondott beszéde pedig politikai krédónak is felfogható. „Semmi sem illik jobban a királyokhoz, ha igazságban és egyenlőséggel akarnak kormányozni, mint hogy elsősorban mindig az Istenre figyeljenek, mindenben megőrizzék az igazságot és becsületességet, megtartsák az ígéretet. Szemünket folyvást az isteni bölcsességre kell függesztenünk. [...] Tudjátok meg, hogy ezután méltóságunk szerint mindenkihez egyformán igazságosak leszünk, mert jól tudjuk, hogy az igazi fejedelmeknek azt kell követniük, akitől a birodalmat nyerték, magát az Istent. [...] Azt hisszük, nincs fejedelemhez méltatlanabb, mint a magánérdeket a közérdek elé állítani. Ez a zsarnokság szokása, mely a

66 Tringli Mohács felé i. m. 23-24.

67 Bonftnius, A.: Rerum IV X. 31.

68 Neumann T: II. Ulászló koronázása i. m. 320.

69 Kulcsár P.\ A Jagelló kor i. m. 87.

70 Bonftnius, A.: Rerum V II. 87.

71 „magna moderati regis fama mentio fuisset facta” Tubero, L.: Kortörténetül feljegyzések I. k. 28.

72 Wenzel G.\ II. Ulászló magyar és cseh király házas élete i. m. III. közlemény 826.

73 Fógel József: II. Ulászló udvartartása (1490-1516) Bp. 1913. 27.

74 Bonftnius, A.: Rerum IV X. 81-83.