A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Oborni Teréz-Varga Szabolcs: A béke mint a hatalmi propaganda eszköze Jagelló (II.) Ulászló és Szapolyai (I.) János uralkodása idején
262 OBORNI TERÉZ - VARGA SZABOLCS zöttük szerepel a kegyes, az érett, a békeszerző, a bölcs kormányos és a jó pásztor. Az erény és erkölcs hangsúlyozása mellett feltűnő, hogy a bátorságra, dicsőségre, egyszóval a virtusra utalás sem történik! Ulászlóból hiányzott mindaz, ami Mátyást ünnepeltté tette a humanisták, és gyűlöltté saját alattvalói körében. Nem volt különösebben becsvágyó, harcias és kerülte a versenyhelyzeteket, nem foglalkozott a virtussal megszerzett hírnévvel. Míg Mátyásról tudjuk, hogy „életmódja pazar, perzsa fényűzéssel, lelkének a borban talált üdülést, és nem volt ellensége a földi gyönyörűségeknek”,60 addig az idősödő Ulászlóról ezt nem mondhatjuk el. Bár kezdetben mintha folytatta volna elődje antikizáló művészetpolitikáját, a lendület hamar alábbhagyott. Udvarából eltűntek a bronzszobrászok, Mátyás könyvtárának a bővítése befejeződött, az itáliai humanisták számára megszűnt a budai udvar. Ulászló valószínűleg egyáltalán nem értette Mátyás műpártolását, és hidegen hagyta az all’antica stílus is. Nem véletlenül, Ulászló ugyanis nem volt humanista, így a mecénási attitűd is távol állt tőle.61 Ez volt Ulászló egyik nagy hibája, ami kiváltotta vele szemben a humanista kultúrkritikát,62 és máig meghatározza személyének megítélését. Messzire vezetne, ha most az Ulászló alatti humanizmus minősége felé kanyarodnánk. Tény és való, Mátyás halálával látszólag sok minden megváltozott. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy például 1495-ben Ulászló új graduálés könyvet másoltat a királyi kápolna részére.63 Természetesen egy liturgikus könyv semmit nem mond egy udvar, vagy egy kor humanizmusáról, a könyvekkel ápolt viszonyról azonban igen. Rengeteg adat szükséges még annak bizonyítására, hogy a magyarországi humanista költészet korszakolásában Mátyás kései évei és Ulászló ideje egy érának számít, azaz a humanista irodalom visszaesése még az előd tetteivel függ össze, a humanisták képzésének újjászervezése után az 1510-es évektől pedig egy új virágzás vette kezdetét.64 Mindezt azért fontos hangsúlyozni, mert nem elégíthet ki bennünket az Ulászló humanizmus elleni közömbösségének egyszerű summázata, ám az udvar és humanista közösség vizsgálata még tartogat feladatokat. Ulászló más területen is szakított elődje szokásaival. Amikor Nagyszombatban a magyar küldöttség találkozott Ulászlóval, az alábbi szavakkal ajánlották fel számára a királyságot: „Ha benned magadban nem lesz hiányosság, ha később sem veszíted el lelki nagyságodat, a veled született erényt, amivel elkezdted, akkor megismerjük benned a bölcset, az igazságosat, a szentet, a legbecsületesebbet és a legkegyelmesebbet. Nagyon szeretnénk, ha egyet nem felejtenél el, hiszen harcias és szilaj nép gyeplőjét ragadod meg: a magyart nem bocsánattal, hanem szigorúsággal kell megpuhítani, nem kegyelemmel és büntetlenséggel, hanem vaspálcával kell engedelmességre szorítani.”65 60 Bonfinius, A: Rerum IV IV 108. 61 Mikó Árpád,-. A reneszánsz Magyarországon. Bp. 2009. 61. 62 Tringli I.: Az újkor hajnala i. m. 140. 63 További szakirodalommal lásd Dezsényi Béla-. Mátyás király liturgikus kódexei. Magyar Könyvszemle 85. (1969) 268-283. 64 Jankovits László-. A Mohács előtti humanista költészet szakaszai. http://www.villanyspe- not.hu/apex/f?p=101:201:0 :: ::P201_SZOV_KOD: 12262 (Letöltés dátuma: 2011. 12. 04.) 65 Bonfinius, A: Rerum IV IX. 218-219.
