A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Oborni Teréz-Varga Szabolcs: A béke mint a hatalmi propaganda eszköze Jagelló (II.) Ulászló és Szapolyai (I.) János uralkodása idején
A BÉKE MINT A HATALMI PROPAGANDA ESZKÖZE 257 A törökellenes hadjáratokat hiányoló nemesség, a horvát arisztokraták nem értették egyet Mátyás külpolitikájával, a háttérbe szorított egyháziak pedig egyenesen Isten büntetésének tartották a gyermektelenségét és halálát egyaránt. Egy sziléziai pap szerint Mátyás a királyságot az egyház segítségével nyerte el, uralma addig virágzott, amíg az egyházat tisztelte, bukását pedig az egyház üldözése okozta.32 A koldulórendi felfogásban az Egyház a népért van, ezért az előbbi üldözése csapást jelent az utóbbira. A Mátyással szembeni ellenérzések tehát a társadalom szélesebb rétegeiben jelen lehettek. Temesvári Pelbárt népszerű prédikációíró egészen odáig merészkedett, hogy kijelentette: „gyermekkel is megáldja az Úr az igazat. ... Ennek bizonyságul rendelte Isten, hogy amint a ragadozóállatok nem szaporodnak, azonképpen az igazságtalan embereknek sincsenek gyermekeik, vagy ha vannak is azok kevéssel vagy ritkán élnek náluk hosszabb ideig.”33 Az élete utolsó évtizedében szinte zsarnokként uralkodó Mátyás halálakor a belső válságtól sújtott ország háborúban állt nyugaton és északon egyaránt, és szinte mindenki felsóhajtott a halálhír hallatán. II. Ulászló uralmának propagandisztikus alapja. Nincs a magyar történelemnek még egy olyan periódusa, amelynek megítélése ennyire erkölcsi kritériumok szerint történt. A Jagellók koráról alkotott felfogást alapjaiban meghatározta, hogy a középkori Magyar Királyság bukását jelentő mohácsi csata előzményének tartották. A Jagelló-korban megszületett Mátyás kultusz megállapítása, miszerint „Meghalt Mátyás, oda az igazság” lehetetlenné tett bármiféle kontinuitás felvetését az utókor szemében a megdi- csőült nagy király, és az őt követők uralma között. Ezzel nehéz helyzetbe került a Jagelló-korszak megítélése, mert semmi nem , jutott neki” a mátyási „aranykorból”, ám a Mohács utáni időszak összes kudarcáért viselnie kellett a felelősséget.34 A magyar népesség lélekszáma már a 15. század közepétől stagnált, ezzel együtt az adózó képesség sem bővült, pedig a növekvő védelmi kiadások miatt erre nagy szükség lett volna. Ehhez jött hozzá egy politikai krízis is, aminek gyökere szintén visszanyúlt Mátyás idejére. Az ő hatalmának az alapja a tekintélyes magánbirtok és a megnövelt állami adó volt. Ebből lett a híres fekete sereg (amely elnevezést csak később, Mátyás halálát követően kezdtek el használni), ám őket csak a gazdag nyugati tartományokban lehetett foglalkoztatni, és a lakosság sarcolásával „a háború eltartja a háborút” elve alapján tudta őket egyben tartani. Az állandó hadsereg zsoldja felemésztette az állami bevételek je32 Ratiborer Chronik, mitgetheilt von Augustin Weitzel. Zeitschrift des Vereins für Geschichte und Alterthum Schlesiens 4. (1862) 125. Idézi: Kubinyi András-. Mátyás király és a magyar püspökök. In: Uő: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Bp. 1999. (METEM Könyvek 22.) 69. 33 Temesvári Pelbárt válogatott írásai. Válogatta, a kísérő tanulmányt írta és a jegyzeteket összeállította V Kovács Sándor. Bp. 1982. 423., 432. A kor meggyőződése, hogy a halva születések, vetélések, illetve a meddősség is Isten jogos büntetései közé tartoznak. Gárdonyi Máté-. Egyháztörténet. II. Veszprém 2004. 60. 34 Varga Szabolcs: Árnyak és fények a Jagelló-korban. Árkádia történelem oktatási portál 2. szám. http://www.arkadia.pte.hu/tortenelem/cikkek/jagello_kor (Letöltés dátuma: 2011. 08. 01.)