A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Molnár Antal: Katolikus missziók a Balkánon XI. Ince pápasága idején (1676-1689): A csúcsponttól a pusztulásig

246

MOLNÁR ANTAL

vezetésével Havasalföldre, majd onnan a Bánátba és Erdélybe menekültek.39 Az 1674-ben elhunyt szófiai érsek, Petar Bogdan Baksev (Diodati) sem járt jobban, mint skopjei kollégája: az ő sírját is feldúlták a törökök, földi maradványait kincsek után kutatva szórták szét.40

A bosnyák ferencesek vezetői közül három jellegzetes figurát érdemes megemlíteni, akik három különböző magatartásformát testesítettek meg. Luka Ibrisimovic velikai gvárdián, zágrábi püspöki helynök az 1670-es évek közepétől kollaborált a horvát határőrvidék osztrák parancsnokaival, majd a háború kitörésekor nyíltan is csatlakozott a keresztény seregekhez, és a szlavóniai felszabadító háború egyik máig tisztelt katonai hőse lett.41 Nikola Ogramic boszniai püspök nem katonai, hanem politikai téren mutatkozott aktívnak. 1684- ben szintén csatlakozott a császári csapatokhoz, választásával azonban inkább saját karrierjét kívánta egyengetni az új hatalmi berendezkedés keretei között. Hosszú távon nem sok sikerrel: 1701-ben rablógyilkosok végeztek vele új székhelyén, Diakóváron.42 A harmadik lehetőséget Miho Radnic tartományfőnök képviselte, aki kezdetben a kivárásra és a helyben maradásra ösztönözte híveit, majd a helyzet katasztrofálissá válását érzékelve 1687-ben maga állt az exodus élére és gyakorlatilag megszervezte a bosnyák katolikusok tömeges kivándorlását a felszabadított magyarországi területekre. O maga Budán telepedett le, ahol fontos vallási és kulturális központot szervezett a Boszniából menekült katolikusok számára.43

A visszafoglaló háború balkáni katolikus veszteségeit csak becsülni tudjuk. A Propaganda Kongregáció raguzai ágense, Francesco Ricciardi apát nagyszámú levelében tudósít a balkáni kereskedőtelepek, katolikus közösségek pusztulásáról: elnéptelenedtek a raguzai kolóniák, számos albániai, szerbiai és bulgáriai misszionáriust gyilkoltak meg a háborús cselekmények során.44 A balkáni katoli39 A csiprovci felkelésnek igen bőséges irodalma van, nagyrészt bolgárul. A legfontosabb tanulmánykötet: 300 godini Ciprovsko västanie. Prinos käm istorijata na bälgarite prez XVII v. Otgovoren redakotor V. Paskaleva. Sofija 1988. Máig alapvető monográfia: Joanna D. Spissarevska: Ciprovskoto västanie i evropejskijat svjat. Sofija 1988. Jó rövid összefoglalás: Bozidar Dimitrov. L’insurrezione di Ciprovci del 1688. Balcanica 5. (1988/1-2) 26-32.

40 Erről Francesco Ricciardi apát tudósította a Propaganda Kongregációt 1688. november 10- én. APF Scritture riferite nei Congressi Albania vol. 4. föl. 311rv.

41 A nép ajkán csak Sólyomnak (Sokol) nevezett barátnak Pozsegán a székesegyház előtt szobra áll, első tudományos értékű életrajza a múlt század végén látott napvilágot, és nemrégiben tudományos konferencia is tisztelgett az emléke előtt. Radoslau Lopásié: Dva hrvatska junaka Marko Mesic i Luka Ibrisimovic. Zagreb 1888. Magyar összefoglalása: Margalits Ede-. Páter Lukács, a Sólyom, Szlavónia felszabadítója. Katholikus Szemle 8. (1894) 207-232. A konferencia anyaga: Fra Luka Ibrisimovic i njegovo dóba. Zbornik radova sa znanstvenog skupa. Urednik Filip Potrebica. Jastre- barsko 2001. (Bibliotéka Posegana 7.).

42 Bäuerlein, S.: Fra Nikola Ogramic-Olovcic i. m. 155-159.; Mijo Vrgoc: Fra Nikola (Franjo) Ogramic Olovcic. In: Uő: Duhovni stupovi i. m. 283-315., 306-311.

43 Franjo Emanuel Hosko: Prosvjetno i kulturno djelovanje bosanskih i hrvatskih franjevaca tijekom 18. stoljeca u Budimu. Nova et vetera 28. (1978) 113-179., 119-121.; Mijo Vrgoc: Fra Mihovil Radnic. In: Uő: Duhovni stupovi i. m. 316-320.

44 Ricciardinak mintegy 250 levele maradt fenn a Propaganda Fide Kongregáció levéltárának különböző fondjaiban, amelyek alapján készülő tanulmányomban kívánom bemutatni Raguza és a balkáni katolicizmus kapcsolatrendszerét a 17. század második felében.