A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Molnár Antal: Katolikus missziók a Balkánon XI. Ince pápasága idején (1676-1689): A csúcsponttól a pusztulásig
KATOLIKUS MISSZIÓK A BALKÁNON (1676-1689) 245 nőm felhívni a figyelmet, amelyeket ez a jelzett reménybeli kutatómunka sem hagyhat figyelmen kívül. A katolikusok Balkán-szerte egységes csatlakozása a Szent Ligához nem előzmények és korábbi ideológiai megalapozás nélkül való. A balkáni déli szláv katolikusok formálódó kora újkori nemzeti identitásainak az egyik legsajátosabb megnyilvánulása a 16-17. századi illírizmus volt. Ez az illírizmus - eltérően a 19. századi, hasonló nevű, a délszláv egységre épülő, nacionalista jellegű mozgalomtól - a 16-17. századi balkáni katolikus papság és világi középréteg (elsősorban kereskedők) humanista gyökerű, a középkori államok örökségéhez visszanyúló ideologémája volt, amely a török kiűzéséről és az azt követő, keresztény uralom alatti állami-nemzeti felemelkedésről álmodott. Ez az ideológiai konstrukció szolgáltatta a szellemi muníciót a törökellenes politikai szervezkedésekhez, majd később katonai akciókhoz való csatlakozáshoz a nagy török- ellenes háborúk idején.36 A balkáni népeknek a törökellenes háborúk során mintegy belső hadoszlopként történő mozgósítása a 17. század végén már évszázados hagyományra tekintett vissza. Az oszmán uralom sajátos viszonyainak köszönhetően a katolikus lakosság politikai és katonai vezetői a püspökök és a papok lettek, akárcsak az ortodox egyházak esetében.37 Egy-egy püspök vagy ferences gvárdián csatlakozása a felszabadító seregekhez egész régiók katolikus lakosságának mozgósítását jelentette. A számos példa közül a legjelentősebb a koszovói katolikusok főpásztora, Pietro Bogdáni skopjei érsek, aki (akárcsak Arsenije Crnojevic ipeki szerb pátriárka) papjaival és híveivel együtt csatlakozott a Koszovóig előrenyomuló császári csapatokhoz, de a seregben kitört járvány végül a parancsnok, Giovanni Norberto Piccolomini tábornok után vele is végzett Pristinában 1689. december 6-án. Az indulatokra jellemző, hogy a császári csapatok visszavonulása után a törökök kiásták a sírból, és a holttestét az utcán a kutyák tépték szét.38 Nem jártak jobban a bulgáriai katolikusok sem. 1688-ban a ferencesek által vezetett, sikertelen ciprovci felkelés következtében az oszmán katonaság feldúlta a Ciprovci környéki katolikus településeket, a templomokat és a kolostorokat lerombolták, a ferencesek és híveik közül sokakat lemészároltak és rabszolgává tettek, a szerencsésebbek Stefan Knezov (Stefano Conti) szófiai érsek 36 A már fentebb idézetteken kívül legújabban: Sokcsevits Dénes: Horvátország története a 7. századtól napjainkig. Bp. 2011. (Szomszéd Népek Történelme) 292-296. 37 A balkáni ortodoxok szerepére és sorsára a visszafoglaló háború idején összefoglalóan: Gun- nar Hering: Das Jahr 1683 und die Orthodoxen Völker Südosteuropas. Römische Historische Mitteilungen 26. (1984) 361-385. 38 Pietro Bogdáni életrajzával és a Propaganda Fide Kongregáció levélárában őrzött gazdag levelezésével újabban több munka is foglalkozott: Luigi Marlekaj: Pietro Bogdáni e l’Albania del suo tempo. Con la riproduzione fotografica di centotrentadue documenti. Paolo del Colle 1989. (Bogdáni halálára: 166-167.); Odette Marquet: Bogdáni ä la lumiére des documents réexaminés. Zeitschrift für Balkanologie 27. (1991) 26-44. (Bogdáni halálára: 38-43.); Uő: Pjetér Bogdáni Létra dhe dokumente nga Arkivi i Kongregatés „de Propaganda Fide” si dhe nga Arkivat Sekrete te Vatikánit. Shkodér 1997. A háborúban játszott szerepéről legújabban: Noel Malcolm: Storia del Kosovo. Dalle origini ai nostri giorni. Milano 1999. 175-186.
